Olvass mást is!

Töredelmesen bevallom, a magyar nyomtatott horgászsajtót – egyetlen kivétellel, de erről majd később – nagyjából három éve nem olvasom. Leszoktam J Ne értsetek félre, ez nem a magyar lapok kritikája, egyszerűen így alakult. Kifejezetten nyelvtanulási céllal kerestem angol nyelvű horgászlapokat. Találtam is jó néhányat. Az angolom ma is pocsék (az újságok olvasásához nem kell magas szintű nyelvtudás, idő kell hozzá, meg egy szótár), de a horgászújságok megmaradtak.

Az angol lapok – a hazaiakhoz képest – ugyanazzal az előnnyel bírnak, mint az egész horgászcikk kereskedelem: Egy sokkal nagyobb piac termékei. Nem készítik sokan ezeket az újságokat, szerintem úgy tucatnyi ember munkája lehet egy-egy lapszám, a főszerkesztőtől kezdve a fotósokon keresztül a dizájnerig és az utómunkát végzőkig. Mégis halálosan profi, látványos, szép újságok. Az újságcsinálás is csak egy szakma és úgy tűnik, mintha az angolok ebben kicsit előrébb tartanának, mint mi. Pusztán csak ránézésre.

A látványnál maradva még egy pillanatra: hónapról-hónapra lenyűgöző fotókat látni ezekben a újságokban. A lapban szereplő pecások nem maguk készítik a fotókat a horgászatok során, de még csak nem is barátaikat kérik meg arra, fotózzanak nekik. A lap profi fotósai mennek velük és ők készítik a felvételeket. Egy „kétbodorkányi” eredménnyel záruló horgászatról olyan képek készülnek, hogy az embernek könny szökik a szemébe és azonnal indulni akar…

Az egyes cikkeket nagyobbrészt a lap szerzői írják, az újságban hónapról-hónapra szereplő profi vagy félprofi (értsd: nem ebből él, de bevételei vannak ebből is) horgászoknak a pecát, az ötleteket és a halakat kell szállítaniuk. Az sem egyszerű feladat… Van persze olyan horgász-celeb is, aki maga írja a cikkeit, de ez a ritkább.

Fontos tudni, hogy alapvetően reklámújságok az angol lapok (van kivétel is, de a többség az). Anno a magyar horgászújságok változását szemlélve egészen mérges tudtam lenni e miatt, de mára rá kellett jönnöm, hogy ez csak így működhet. Egy tartalmas, független, minden gyártóval szemben hasonlóan kritikus lap létrehozása illúzió. Egy milliárdos horgász tudna ilyet csinálni hobbiból, másként (önjáróan, magát eltartva) ez nem működne

Reklámújságok, ám a színes és látványos küllemen túl tartalom is van bennük. Sok márka versenyez (több, mint itthon), akik csak úgy tudnak terméket eladni, ha segítenek használni is azokat. A horgásznak nem csak eszközre, de élményre is szüksége van ahhoz, hogy holnap is megjelenjen vásárlóként. Ennek megfelelően a lapok segítenek mind az alapvető technikák megvalósításában, mind pedig az apróbb finomságok, ötletek átadásában. Minden lapszámban találok egy-két, néha ennél is több apróbb-nagyobb dolgot, melyeket használni tudok, vagy amik elgondolkodtatnak. Ennyi szerintem elég.

Érdekessé teszi a külhoni lapokat az is, hogy kicsit bepillanthatunk egy, a miénktől eltérő kultúrába. Kicsit mások az eszközök, mások a vizek, mások az emberek is. Ugyanazon problémára más megoldások születnek.

Francia, olasz, német lapok ugyanúgy elérhetők itthon, mint az angolok. Lengyelül, oroszul, finnül akarsz kedvenc hobbidról olvasni? Miért ne? Szinte mindegyik megrendelhető az interneten. 5 perc és eljönnek a postaládáig. Jó néhány horgászújságnak elérhető már számítógépre, tabletre, telefonra optimalizált e-változata is. Én a papírt jobban kedvelem, de aki ez utóbbit szereti, megtalálja.

Egy külhoni újság, mire a postaládánkig jut, általában drágább, mint a hazai lapok. Az angol újságok ára egy évre úgy 15-18 ezer forint, közelebbről (mondjuk Németországból vagy Lengyelországból) lehet olcsóbb. Ennyi pénzt elkölteni nem biztos, hogy érdemes a nélkül, hogy az ember tudná, mit vesz. Ha az adott országban járunk, célszerű egy-egy lapot ott megvenni az újságosnál. Több újság is árul régebbi lapszámokat olcsóbban, ezekből is rendelhetünk. A legegyszerűbb próba, ha az e-lapot vesszük meg, ehhez általában biztosítanak a kiadók hozzáférést, akár egy szám erejéig is. Ha tetszik, érdemes beruházni!

Azt mondtam, hogy van olyan magyar újság, amit olvasok. Ez a lap a Pecavilág, s ennek két oka van. Az egyik személyes, a másik pedig – hogy úgy mondjam – üzleti. A személyes ok: van szerencsém a lapban író szerzők közül többeket is ismerni. Kedvelem és tisztelem őket, szívesen olvasom a munkáikat. Ezen túl is találok benne hasznos tartalmat, a földes sorozat pl. átlagon felül hasznos volt anno. A másik ok az évkönyv. Újságosnál csak ritkán veszem meg a lapot, leginkább csak akkor, ha valami olyan programom van, ahol több órát kell várakoznom. Ilyenkor jól jön egy horgászújság. Viszont az évkönyvet (az év során megjelent 12 lapszám egybekötött változatát) mindig megveszem. Nagyon jó ötletnek tartom. Én kapok egy könyvnyi újságot kicsit kedvezőbb áron, a kiadó pedig értékesíteni tudja az év közben el nem adott példányok egy részét. Ezt nevezik úgy, hogy win-win J