2015. november 2., hétfő

The show must go on


Minden évben megfogadom, hogy nem megyek horgászcikk-kiállításra. Aztán mégis elmegyek és megbánom. Most is így történt. A 2015-ös HorgászShowról, teljesen szubjektív módon:

Az általam elképzelt kiállítás nem amolyan kirakodóvásár, hanem ahogy a neve is mondja: kiállítás. Ahol a gyártók/forgalmazók bemutatják a teljes termékpalettájukat, amit meg lehet nézni, kézbe lehet venni, ki lehet próbálni. Aztán el lehet menni kedvenc boltunkba és a szimpatikus dolgokat ott meg lehet venni, meg lehet rendelni. Nos, ez nálunk úgy tűnik, nem működik. Számos ok miatt. Van helyette hát az a zsibvásár, ami persze így is érdekes a vásárlók nagy részének. Akkora választékból csemegézhetnek, mely az egyes boltokban nem áll rendelkezésre és találkozhatnak számos ismert, népszerű horgásszal, akiket máskor csak a tv-kben, újságokban, interneten láthatnak. A forgalmazók pedig csinálhatnak három jó (közepes, rossz, nem tudom…) bevételű napot. Win-win.



Az mindenképp feltűnő, hogy a pergetés egyre nagyobb teret nyer a kiállításokon, de ha megfigyelitek, ugyanez a helyzet az újságokban, interneten is. Van egy-két nagyon aktív jelenléttel bíró márka, akik a kiállításon is komoly területen, komoly választékkal jelentek meg. Ez, a hétköznapok nyomulását látva (ne értsetek félre, nem negatív értelemben használom a „nyomulás” szót) nem is olyan meglepő. Ami meglepő, az sokkal inkább az, hogy az e területen tradicionálisnak számító néhány márka szinte eltűnni látszik, a kiállításokról legalább is.


Ha már pergetés, Ottónál mindig megállok. Részint persze a személyes ismeretség okán, meg azért is, mert szívesen használom az általa készített kanalakat. Nekem a pergetés sok évvel ezelőtt a Duna-Tisza csatornán a támolygó kanalak dobálásával kezdődött és ehhez a kályhához időről-időre visszatérek. Arról nem is beszélve, hogy az őszi csukás szezon máig kiemelkedő eredményességű csalijai a támolygó kanalak. Ezek itt ni... J




A kiállítások egyik olyan szereplője a Top Mix, akik évről-évre ott változatlan területen, változatlan árubőséggel jelennek meg. Különösen szeretem, hogy náluk sok az aprócikk, ami kézbe vehető, megtapogatható. Segal mesélt az új csalitüskéről, ami olyan vékony, hogy akár a szúnyog tűzésére is alkalmas. Papp József is mesélt róla, kicsit több embernek. A Top Mix stand nagy részét a Preston/Korum/Avid Carp/Sonubaits márkák termékei foglalják el. Ennek örülök, mert számos remek cuccuk van, amiket én is szívesen használok.




A method feederezés kedvelőinek a nagy márkák (mondjuk a fent említett Sonubaits) mellett volt néhány hazai ajánlat is. A STÉG évek óta építgeti a brandet, egy ideje már kilépett a szűken vett bojlis kategóriából. A Dovit – ezzel ellentétben – egy régi név, gyerekkoromban is létezett (az meg ugye nem tegnap volt), mostanság másodvirágzását éli. Töredelmesen bevallom, egyikük termékeit sem használtam még, de ami késik ugye… J



Kellemes meglepetés volt a Garbolinoval találkozni egy magyar kiállításon. Az angol piac egy fontos szereplője a finomszerelékes vonalon, itthon talán kevesebben ismerik. Nem tudom, tudjátok-e, de pl. az első, mai értelemben vett lapos, method kosár is az ő termékük volt. Igaz, a Preston csinált belőle igazán nagy üzleti sikert. Ami kevésbé volt örömteli számomra, hogy a márka csak nagyon kis területen, kevés termékkel volt jelen. Tudom, ez a magyar piac…


Ha már úszók, hát itt van az, ami számomra a mai napig a waggler úszót jelenti. Bár a fél (finomszerelékes) világ Dínó úszókkal horgászik, itthon kevés boltban találkozunk velük. Legnagyobb meglepetésemre (na jó, annyira nem meglepetés ez) többet találkozom az angol lapokban a Dínó névvel, mint az itthoniakban. Viszont ott vannak ezek az úszók minden számottevő hazai kiállításon, le a kalapot érte!


Egy viszonylag új, hazai horgászvállalkozás az Aluflokk. Jó formájú és tartós bottartó fejeket csinálnak. Szurkolok nekik!


Számomra mindig üde színfolt megállni a legyes szövetség kis standjánál. Évek óta látom őket, legyeket kötnek, beszélgetnek, jól érzik magukat. A stand előtt megálló emberek is sokszor vigyorognak. Tök jó.


A végére egy dolog a bakancslistámról. Hogyha nékem sok pénzem lesz, nos nem a repülőre fogok felülni (mondjuk, ahogy manapság ebben az országban mennek a dolgok…), hanem veszek egy furgont. Ami csak arra lesz, hogy horgászni járjak vele. A sok cuccot is könnyű belepakolni, s ha rám esteledik, el is tudok aludni benne kényelmesen. A kiállításon a Citroen megmutatta nekem, milyen lesz. Hát nagyjából ilyen.

Azt mondtam az elején, hogy csalódtam, s ezt változatlanul fenntartom. Ám egy dolog biztos rosszabb lenne ezeknél a kiállításoknál. Ha nem lennének.


A cím alapján kézenfekvő lenne a Queen hasonló című nótáját ide tenni, de legyen inkább egy másik kedvencem tőlük:



2 megjegyzés:

  1. Hát igen a kanalak. Nekem a kanál az Orcla, meg az Orlac, amiket csak fű alatt lehetett beszerezni, egy-egy beszakításkor világok omlottak össze bennem. Nem ismerem Ottó bácsi kanalait. Engem már rég elűztek a vízpartról a szilikonok és a töménytelen ólom, amivel a vizet szennyezik, ráadásul évtizedes csukákat irtottak ki velük ősrégi bányatavakból. Nem magyar ember kezébe valók... A Topmix standján én is vendég vagyok az angol cuccok miatt, de most nem jutottam fel. Nem baj, majd tavasszal!
    ps. a vendégszerzős honlapodon is megjelent az első "haldós" feederes cikk. :(

    VálaszTörlés
  2. Ja? Nem írtam alá? Ez is én voltam, üdv mizsercsaba

    VálaszTörlés