Mindig így kezdődik

 

Már a tavasz. Kiállításokkal. Nem tudom, hogy én öregszem-e, vagy valóban észrevehető némi fejlődés az egymás után következő horgászcikk-kiállításokon? Minden esetre évről-évre jobban élvezem a kint töltött időt. Rengeteg ismerőssel találkozom (ez biztos a korral függ össze) és mindig találok érdekes vagy nekem tetsző dolgokat.

Rögtön itt van ez a kajak dolog. Pokolian tetszik az ötlet, hogy egy könnyen mozgó és könnyen mozdítható instrumentumból horgásszak. Olyan helyekre juthatok el vele, ahová a partról soha nem tudnék, közben pedig mozgok, a hosszabb pecák remek edzést is jelenthetnek. Az e célra tervezett kajakok kényelmesek és stabilak. Praktikus tárolók, bottartók, minden kézközelben. Egyetlen baj van csupán: az áruk. A sokszázezres költség eddig visszatartott a horgászkajakoktól, de gyanús, hogy egyre többet nézegetem őket. Egyszer talán…

Mindig lenyűgöznek azok az emberek, akik valami kézzelfoghatót, valami szépet, egyúttal hasznosat hoznak létre. Bár eddig nem ismertem őt (hallani már hallottam róla), de Imre Tibor bizonyosan ilyen. Egy apró, pár négyzetméteres standon egy egész kazalnyi gyönyörűség került bemutatásra, mind az ő keze munkája. Legyező, pergető és úszós botok, hasított tonkinnádból, hagyományos technológiával, kézzel készítve. Kézbe fogva ezeket a pálcákat, az ember egy pillanatra átértékeli mindazt, amit a horgászatról, az ehhez használt eszközökről gondolt. Nem, ezek a botok nem jobbak, mint a modern technológiával készülő, mai darabok. Ezek mások. Mindegyik egyéniség, mindegyik lélegzik. Élet van bennük, személyiségük van.

Ha már alkotó emberek, látogassunk el egy másik apró standra is. Németh Attilától, az Aluflokk megálmodójától azt találtam kérdezni, hogy a legújabb method kosarainál a perem miért hátul magasabb, miért nem előre vitte a megemelt, s ezzel nyilván nehezebb részt. Arra gondoltam, hogy az előre súlyozott kialakítás jót tesz a dobástávnak és az irányíthatóságnak. Azt mondta, vegyem a kezembe az egyik kosarat a nagyobb tömegűek (65 vagy 80 gramm) közül és nézegessem kicsit. Megtettem és meg is értettem. A kosár tömegét adó alsó rész eleve olyan kialakítású, mely finoman, de láthatóan vastagodik előrefelé. További kérdezősködés helyett vettem néhányat a nehezebb kosarakból, abban bízva, hogy azokban a helyzetekben, amikor nagy távolságba kell a method szereléket hajigálnom, jobban teljesítenek, mint az általam egyébként előszeretettel használt Preston method feederek.

A csalik és etetőanyagok terén évről-évre látunk hazai újdonságokat (finomszerelékes pecáról beszélek most, a bojlis világot nem ismerem, el is tévedek az ottani hatalmas választékban). Idén két új szereplő is ringbe szállt a horogcsalik és aromák versenyében. Mindkét színre lépés természetes vagy logikus, ha úgy tetszik. A Cralusso név remekül cseng a piacon, s bár nem elsősorban erre asszociál az ember, miért ne lenne szélesíthető a meglévő termékpaletta ebbe az irányba is? Jankovich Krisztián évek alatt építette fel magát és a Feedermánia brandet, ami most a tévéből és a videomegosztókról továbblép a boltokba. Minden hazai vállalkozásnak szurkolok, nekik is, hogy sikeresek legyenek. Magunknak pedig ahhoz, hogy reális alternatívákat kapjunk a táskáinkba.

Váltsunk át kicsit az angolokra. Az elmúlt években egyre több szigetországi márka talált itthon olyan kereskedőre, akik fontosnak érezték, hogy a lehető legszélesebb termékskálával legyenek jelen a hazai piacon. A Drennan mindig is itt volt, de inkább csak egyes termékeivel találkozhattunk (pl. csúzlik, horgok, úszók vagy épp a feedergumik). Jó volt most kézbe fogni néhányat a kinti újságok által nagyon dicsért Acolyte sorozat úszós botjai közül. Azt hiszem, már értem, miért olyan népszerűek saját hazájukban. Remek pálcák, egytől egyig.

Van egy olyan angol márka is, ami itthon talán kevésbé ismert, nem nagyon van hazai története, de a figyelmet megérdemli, mert remek dolgokat gyárt. Ez a Frenzee. Most először láttam magyar boltosnál a termékeit. Nem a teljes palettát, de néhány olyan dolgot igen, ami itthon is nagy érdeklődést válthat ki. Így kézbe lehet venni az Accu-Cast method kosarakat (itt a blogon írtam róluk korábban, most alkalmam nyílt közelről szemügyre vanni), és néhány feederbotot is a választékukból.

A Daiwa ismét egy kiállítás-szerű kiállítást produkált, kiegészítve azzal, hogy számos kiskereskedőnél akciósan voltak megvehetők egyes termékei. Csak dicsérni tudom őket ezért, nekem nagyon tetszik ez a módja a megjelenésnek. A stand a megszokott Daiwa logo mellett egy másik brandtől is „hangos” volt. Ez a PROREX, ami cég nemrég megjelent komplett pergető programja. Botok, orsók, műcsalik, minden. Biztos találkozunk a közeljövőben sokat ezzel a névvel. Én még a kiállítás előtt taperoltam néhány PROREX botot. Nem mondanék semmit. De mégis: Tessék kézbe venni az AGS gyűrűs sorozatból egyet-kettőt és sírni. Mert tényleg nagyon jók.

Vannak állandó dolgok. Nincs kiállítás Haldorádó, Top Mix vagy éppen Dínó nélkül. Ahányszor csak ott voltam, mindig láttam a MűHOSz kis standját, az utóbbi időkben a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. (szép, hosszú név) vezetőjét és kollégáit. Előadások mennek a színpadon és a pergetőmedencénél egyaránt. Ritkán álltam meg az előadókat hallgatni, de úgy láttam, hogy közönségből nélkülem sem volt hiány. Mindent egybe vetve a tavaszi HorgászShowra fordított idő nem volt haszontalan.

Nem nagyon szoktam vásárolni a kiállításokon, néha egy-egy dolgot csupán. Ehhez képest az idei vásárfia kifejezetten bőségesre sikerült. Az Aluflokk kosarairól már írtam. A szúnyog- és kullancsriasztó permet mindig kell, akár vadvíz, akár telepített tó a célpont. Féláron mérték, nagyon megörültem neki. A Daiwa akciós orsója pedig? Születésnapom lesz, na…

A következő nótának nem sok köze van a kiállításhoz, viszont nagyon szeretem: