Nyitány


Nem ma horgásztam az idén először, de a korábbi alkalmakról nem sok mondanivalóm akadt. Az évet szokás szerint a Dunán kezdtem, amint horgászhatóvá vált a folyó. Buta nagy betlit toltam. A múlt hét végén már az RSD-n próbáltam az első halat becserkészni, sikertelenül. Ideje volt hát egy kis dunaági keszegezésnek. Végül az sem úgy lett. De sebaj…

Nem sokkal napfelkelte előtt érkeztem. Lepakoltam a motyót a partra, aztán vissza is mentem a kocsihoz és a bakancsot gumicsizmára cseréltem. A múlt héthez képest jóval magasabban állt a víz, a kinézett hely is víz alá került. Nem baj az, ilyenkor kell az eastern csizma. Nyáron kicsit jobb vele a vízben tapicskolni, a mai ötfokos Dunától a peca végére igencsak elgémberedtek a lábujjaim.


Szék, vödör, merítőfej, hátizsák (benne mindenféle szükséges aprócucc és a fotómasina), száknyél és egy felszerelt, rövid feederbot volt nálam. A pálca új, néhány napja vettem. Szükségét éreztem egy olyan könnyű, rövidebb feedernek, ami érzékeny, alkalmas a vékonyabb előkékkel való horgászatra, de van benne elég gerinc kisebb és közepes pontyok megregulázására is. Serie Walter SuperNova Light Feeder 330 névre hallgat. (Minden botnak félmondatnyi hosszúságú neve van, miért nem lehet mondjuk Bélának hívni, vagy mit tudom én?!).


A vödörben egy kilónyi ragacsosan édes, nehéz kaja volt, egy kilónyi földdel, süllyedő morzsával és vízzel keverve. Egy fél liter csonti, némi pinki és kukoricakonzerv várta még a fellépést. A kosárba etetőanyag és csonti került, a horgon két szem (egy piros és egy fehér) légylárva díszelgett.


Az új botra egy régi orsó került, 0,18-as süllyedő zsinórral feltöltve. Rövid gubancgátlón egy nagyobb befogadóképességű, 20 grammos kosár lógicsált. A horogelőke eleinte 80, később már csak 60 centi hosszú, 0,11-es, a vége felé 0,13-as vastagságú, rajta 14-es, vékony húsú horog. A főzsinór és az előke közé nem kötöttem erőgumit, így – finom bot ide vagy oda – óvatosan hadonásztam csak a bevágás során.


Minden kész volt a kora tavaszi keszegek fogadására. 13-15 méterre horgásztam, itt szükségtelen messzire dobálni, a partvédő kövezés aljától közel egyenletes, mély előttem a víz. Az első kapást szokás szerint elügyetlenkedtem, pedig becsülettel belekönyökölt valami gonosz állat a fél unciás spiccbe. A második jelentkező már nem hagyott kétséget a felől, hogy komolyak a szándékai, majd’ lecsavarta a botot a tartóról (ilyenkor mindig egy bottal horgászom, ülök a székben, a nyél a térdemen, a pálca másik vége pedig a tripodon feltámasztva). Bevágni szükségtelen volt, a hal pedig egész komoly ellenállást fejtett ki a finom felszerelésen. 26-27 centi körüli pontyocskát merítettem a fárasztás végén. Nesze neked kora tavaszi keszegezés…


A következő kapás ismét egy pontyot adott, ezúttal darabosabb, két kiló körüli példányt. Az új bot remekül dolgozott, a hal jól irányítható volt vele. Pont olyan, amilyet szerettem volna. Az első merítési kísérletem nem volt sikeres, a ponty megijedt és új erőre kapott, újabb másfél perc is beletelt, mire a szákig vezettem ismét.




Úgy tűnik, beleültem egy komoly méretű és meglehetősen éhes pontycsapatba. A kapások egymást követték, pontyok voltak egytől-egyig. A hosszú előke ellenére az első fogások szép, szájszéli akadással jelentkeztek, aztán ahogy telt az idő, a horgok egyre mélyebbre kerültek a halak szájába. Kénytelen voltam vagy 20 centit rövidíteni az előkén ahhoz, hogy ne kelljen a tűt mélyről kiimádkozni. A következő két és fél órában további nyolc pontyot szákoltam, amiből három lehetett a méretet alulról közelítő példány, a többi sem nagy, de a megbízhatóan 30 centi felettitől a másfél kilósig terjedő bajuszosok voltak. Egyikük sem lehetett túl régen az RSD lakója.



Remekül telt az idő, aztán egy varázsütésre elcsendesedett előttem a víz. A kapások elmaradtak, a spicc mozdulatlanul őrizte a vizet. Elkezdtem keresgélni a halat, hisz az előző órákban szépen felépített etetés már nem adott semmit. Egy kicsit messzebb, a vályú oldalán találtam néhány keszeget (volt egy szép szilvaorrú is közte), de a fogások elég esetlegesek voltak, nem tudtam ütemet találni a horgászatnak. Egy kicsit még erőltettem a dolgot, de végül tíz körül befejeztem a reggeli pecát. Egy rakás ponty (igaz, nem nagyok), némi fehérhal, ennyit nem is vártam a mai naptól. Jól esett. Irány haza!



Megjegyzések

  1. Köszi. Máskor talán nem lenne említésre méltó, de most, amikor hosszú hetek óta ez volt az első, valamire való peca, különösen értékessé válik. Ilyentájt inkább keszegeket szoktam fogni arrafelé, de valamiért a pontyok most korábban ébredtek.

    VálaszTörlés
  2. Szia
    Szeretnèm megkèrdezni a vèlemènyed a serie waltert supernova 330 light feederrel kapcsolatban!?
    Üdv.: Norbert

    VálaszTörlés
  3. A véleményem? Egy feszes, de könnyű és érzékeny pálca. Keszegekhez, átlagos méretű pontyokhoz, kis és közepes távolságra szerintem szuper. Megéri a pénzét.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések