Lassan alakul
Már világosban, de még napfelkelte előtt érkeztem a
Dunához. Majdnem felhőtlen égbolt és erős szél fogadott. „Túlnyomóan borult”,
ezt írta az egyik időjárás-előrejelző applikáció, ehhez képest attól a
pillanattól kezdve, hogy a Nap felbukkant a szemközti fák felett, egész
délelőtt a napszemüveg volt a legfontosabb horgászeszköz.
A pecát nem halakkal, hanem elakadásokkal kezdtem.
Sokkal. A mederben elszórtan kövek, kisebb-nagyobb akadók vannak. Így tavasszal
a halak kevésbé tolerálják a fonott előkét, pedig nyáron és ősszel gyakran
horgászom vele, főleg, ha megjelennek előttem a márnák. Ők azok, akik
rendszeresen lealázzák a monofil előkezsinórokat a kövek szélén. Fogytak az
előkék rendesen a sok elakadástól, bár ahogy kezdtem kitapasztalni a jó
szögeket és távolságokat, egyre kevesebbszer kellett szerelnem. Tegnap este
szinte teljesen feltöltöttem a tartót (kb. 30 előke), szóval blazírt arccal
tűrtem a megpróbáltatásokat.
Amit nehezebben viseltem, az a néha orkánerejű szél
volt. A gáttal a hátam mögött kaptam azért némi szélárnyékot, de időről-időre olyanokat
fújt rám, de főleg a botjaimra a lég, hogy tíz körömmel kapaszkodtak a tartóba.
A botállvány hátsó lábát meg kellett terhelnem néhány kővel, nehogy
felborogassa a szél.
Hosszú idő telt el kapás nélkül, tán két óra is,
mikor az alsó botom spicce hisztérikusan rángatózni kezdett. Nem az a „leszaggatom
a botod az ágasról” típusú folyóvízi legényes, csak amolyan „biztos
észreveszed, ha már ötödszörre cibálom meg” féle. Be is vágtam neki, meg is
akadt. Közepes méretű jász verte magát a 12-es horgon (igazából 14-es, de az
F314-es Gamakatsu ebben a méretben akkora, mint más típusoknál a 12-es,
gyengébb idegzetű fajtáknál akár 10-esnek is elmenne). Örömmel vettem kézbe, ma már nem esik meg
velem az a csúfság, hogy hal érintése nélkül menjek haza.
Apropó jász! Nektek hogy megy a jászkeszeg az egyik
kézben, másikban a fényképezőgép kezdetű játék? Ezek a gyönyörű halacskák úgy
működtek ma, hogy a vízben alig dolgoztak valamicskét, ám szárazra kerülve
egyből beindult bennük valami örökhajtós motor és úgy verdestek, integettek, kapálóztak,
csirimpáztak (nem röhögni, ez is egy szó a verdeső kishalra, Csabitól tanultam)
meg ilyenek, mintha soha abba nem akarnák hagyni. Öt jász járt a kezemben ma
délelőtt, mindegyik ezt csinálta, egymástól tanulhatták vagy mifene.
A jászokat a parttól úgy 23-25 méterre sikerült
becserkészni. A budapesti vízmérce szerint 217 centis volt a vízállás, ez itt
közepesnek mondható. A víz elég rendesen húz, a nagy felületű alagútkosárból az
5 unciást is kitolja a kövezés széle közelébe. Ilyenkor nem érdemes a kosár
tömegét növelni, jobban járunk, ha kisebb méretű, a sodrásnak kisebb felületet
mutató darabot választunk. Egy 100 grammos, kisméretű, laposabb kosárral meg
tudtam horgászni a jászok lakóhelyét.
Csak egy kis kitérő. Összefutottunk 50-60
kajakossal és kenussal. A horgászhelyem nem volt túl messze onnan, ahonnan
indultak. Folyásnak lefelé kirajzottak az öbölből, messze a parttól levitették
magukat pár kilométert, aztán a folyó ellen keservesen megdolgozva visszakavartak
a csónakházig. Fölfele természetesen már a part mentén jöttek, ilyen távon nem
is lehet máshol közlekedni. Történetesen pont abban a sávban, ahol a pecások is
várják a halakat. Ebből időnként szokott konfliktus lenni. A tizenéves kajakos már
látja az öböl bejáratát, de még messze van, nagyon messze. Ereje fogytán,
tekintete kissé elgyötört, nehezére esik már a dolog. Látja maga előtt a
pecást, de a zsinórt nem, így csak találomra húz kettőt befelé. A folyó belekap
a hajóba, neki is bele kell feküdnie a lapátba. Alig halad, minden húzás fáj, a
horgász meg a partról vernyákol, hogy elviszed a zsinórját. F…szom. Úgy vagyok
én ezzel, hogy az úttörő ott segít, ahol tud. Mostanában kiszedem a motyóimat,
ha jön egy eresztés kajakos/kenus. Egy-egy csapat kb. öt perc alatt elhalad
előttem, kibírom horgászat nélkül. A többségük hálás érte, bár ma egy tizenhat
körüli takaros leánygyermek azt találta mondani, hogyaszondja: „Picsába!”
Szóltam neki, nem kell kerülnie, de addigra már beljebb kavart vagy három
métert. Feleslegesen.
Nem csak kajakos jött, hanem márna is. Kettő.
Másfél-két kilós, egészséges, erős jószágok voltak. Jászt idéző, idegbeteg
kapásokkal, kicsit lusta védekezéssel. Azért a partszélben csináltak kis
ribilliót, megfutottak párszor, mielőtt a szákba kerülhettek volna. Egyikük nem
akart fotót, olyat csinált, hogy csak néztem: Hátraszaltót! Lenyúltam érte a
szákfejbe, tarkón fogtam s egy mozdulattal kifordítottam a szájából a horgot.
Ahogy felemeltem, a hal ugyanezzel a lendülettel alulról felfelé csapott a
farkával (a fene érti, nem tudtam, hogy ebbe az irányba is hajlik a teste…) és
kicsúszott a kezemből. Két és fél csavar a levegőben, mielőtt nagyjából a hátán
csattant a vízben. Róla nem készült fénykép.
Két kilónyi sajtos etető, egy kilónyi föld, sajtos
aroma, három marék süllyedő morzsa, magok (kukorica, búza, kender) és egy fél
liter csonti. Ezt hoztam a vödörben, nagyjából el is pecáztam a délelőtt során.
A horgon csonti, 2-3-4 szem.
Megmutatok még valamit. Az új székemet. Olyat
kerestem, ami lapra hajtható, könnyű, nagy felületű talpai vannak, az
ülőfelület anyaga vékony vagy lukacsos (nem áll meg benne a víz). A karfa nem
volt követelmény, bár utólag nem bánom, mert az alacsony üléspozícióból
könnyebb felkelni, ha rátámaszkodsz. Nos, ez a szék mindent tud a fentiekből.
És kényelmes is. Egy baja van, de az komoly. Bitang drága. Úgy sem kevés, hogy –
felismerve annak tényét, hogy egyszerűen nem ad annyit érte az egyszeri pecás –
most az eredeti ár majd’ feléért lehetett megvenni.
Ez a mai dunai peca már egy fokkal jobb volt, mint
legutóbb. Hamarosan kezdődik a játszótársainkra szóló tilalom, találkozunk hát júniusban!
Erdekes hogy mennyire finomitasz eloket illetoen. Multhetvegen 15os fonott eloke es hajszaleloken gumikukorica. 15kg jasz jott. Csontival 1 db hat silrtult csak fogni. Ő mondjuk egy 2.6 os lenyka volt. Ennyire elteroen ehetnek es reagalhatnak a halak folyozakaszokon? (Vamosszabadi)
VálaszTörlésMég csak az előke sem olyan "finom", 0,17-es, 0,19-es mono volt fent, csak a horog mérete igazodik a csalihoz. Viszont néha ezt is szívesebben veszik fel, mint a vékony fonottat (abból jellemzően 0,10-est használok). A szép zsákmányhoz gratulálok!
Törlés"csirimpáztak (nem röhögni, ez is egy szó a verdeső kishalra, Csabitól tanultam)"
TörlésEnnyire megmaradt? :)
Made my day!
Igen, bizonyos dolgok az agy egy olyan szegletébe kerülnek, ahonnan már nem törlődnek soha. Ez is így járt... :-)
Törlés