Lassan alakul


Már világosban, de még napfelkelte előtt érkeztem a Dunához. Majdnem felhőtlen égbolt és erős szél fogadott. „Túlnyomóan borult”, ezt írta az egyik időjárás-előrejelző applikáció, ehhez képest attól a pillanattól kezdve, hogy a Nap felbukkant a szemközti fák felett, egész délelőtt a napszemüveg volt a legfontosabb horgászeszköz.



A pecát nem halakkal, hanem elakadásokkal kezdtem. Sokkal. A mederben elszórtan kövek, kisebb-nagyobb akadók vannak. Így tavasszal a halak kevésbé tolerálják a fonott előkét, pedig nyáron és ősszel gyakran horgászom vele, főleg, ha megjelennek előttem a márnák. Ők azok, akik rendszeresen lealázzák a monofil előkezsinórokat a kövek szélén. Fogytak az előkék rendesen a sok elakadástól, bár ahogy kezdtem kitapasztalni a jó szögeket és távolságokat, egyre kevesebbszer kellett szerelnem. Tegnap este szinte teljesen feltöltöttem a tartót (kb. 30 előke), szóval blazírt arccal tűrtem a megpróbáltatásokat.


Amit nehezebben viseltem, az a néha orkánerejű szél volt. A gáttal a hátam mögött kaptam azért némi szélárnyékot, de időről-időre olyanokat fújt rám, de főleg a botjaimra a lég, hogy tíz körömmel kapaszkodtak a tartóba. A botállvány hátsó lábát meg kellett terhelnem néhány kővel, nehogy felborogassa a szél.


Hosszú idő telt el kapás nélkül, tán két óra is, mikor az alsó botom spicce hisztérikusan rángatózni kezdett. Nem az a „leszaggatom a botod az ágasról” típusú folyóvízi legényes, csak amolyan „biztos észreveszed, ha már ötödszörre cibálom meg” féle. Be is vágtam neki, meg is akadt. Közepes méretű jász verte magát a 12-es horgon (igazából 14-es, de az F314-es Gamakatsu ebben a méretben akkora, mint más típusoknál a 12-es, gyengébb idegzetű fajtáknál akár 10-esnek is elmenne).  Örömmel vettem kézbe, ma már nem esik meg velem az a csúfság, hogy hal érintése nélkül menjek haza.


Apropó jász! Nektek hogy megy a jászkeszeg az egyik kézben, másikban a fényképezőgép kezdetű játék? Ezek a gyönyörű halacskák úgy működtek ma, hogy a vízben alig dolgoztak valamicskét, ám szárazra kerülve egyből beindult bennük valami örökhajtós motor és úgy verdestek, integettek, kapálóztak, csirimpáztak (nem röhögni, ez is egy szó a verdeső kishalra, Csabitól tanultam) meg ilyenek, mintha soha abba nem akarnák hagyni. Öt jász járt a kezemben ma délelőtt, mindegyik ezt csinálta, egymástól tanulhatták vagy mifene.


A jászokat a parttól úgy 23-25 méterre sikerült becserkészni. A budapesti vízmérce szerint 217 centis volt a vízállás, ez itt közepesnek mondható. A víz elég rendesen húz, a nagy felületű alagútkosárból az 5 unciást is kitolja a kövezés széle közelébe. Ilyenkor nem érdemes a kosár tömegét növelni, jobban járunk, ha kisebb méretű, a sodrásnak kisebb felületet mutató darabot választunk. Egy 100 grammos, kisméretű, laposabb kosárral meg tudtam horgászni a jászok lakóhelyét.


Csak egy kis kitérő. Összefutottunk 50-60 kajakossal és kenussal. A horgászhelyem nem volt túl messze onnan, ahonnan indultak. Folyásnak lefelé kirajzottak az öbölből, messze a parttól levitették magukat pár kilométert, aztán a folyó ellen keservesen megdolgozva visszakavartak a csónakházig. Fölfele természetesen már a part mentén jöttek, ilyen távon nem is lehet máshol közlekedni. Történetesen pont abban a sávban, ahol a pecások is várják a halakat. Ebből időnként szokott konfliktus lenni. A tizenéves kajakos már látja az öböl bejáratát, de még messze van, nagyon messze. Ereje fogytán, tekintete kissé elgyötört, nehezére esik már a dolog. Látja maga előtt a pecást, de a zsinórt nem, így csak találomra húz kettőt befelé. A folyó belekap a hajóba, neki is bele kell feküdnie a lapátba. Alig halad, minden húzás fáj, a horgász meg a partról vernyákol, hogy elviszed a zsinórját. F…szom. Úgy vagyok én ezzel, hogy az úttörő ott segít, ahol tud. Mostanában kiszedem a motyóimat, ha jön egy eresztés kajakos/kenus. Egy-egy csapat kb. öt perc alatt elhalad előttem, kibírom horgászat nélkül. A többségük hálás érte, bár ma egy tizenhat körüli takaros leánygyermek azt találta mondani, hogyaszondja: „Picsába!” Szóltam neki, nem kell kerülnie, de addigra már beljebb kavart vagy három métert. Feleslegesen.


Nem csak kajakos jött, hanem márna is. Kettő. Másfél-két kilós, egészséges, erős jószágok voltak. Jászt idéző, idegbeteg kapásokkal, kicsit lusta védekezéssel. Azért a partszélben csináltak kis ribilliót, megfutottak párszor, mielőtt a szákba kerülhettek volna. Egyikük nem akart fotót, olyat csinált, hogy csak néztem: Hátraszaltót! Lenyúltam érte a szákfejbe, tarkón fogtam s egy mozdulattal kifordítottam a szájából a horgot. Ahogy felemeltem, a hal ugyanezzel a lendülettel alulról felfelé csapott a farkával (a fene érti, nem tudtam, hogy ebbe az irányba is hajlik a teste…) és kicsúszott a kezemből. Két és fél csavar a levegőben, mielőtt nagyjából a hátán csattant a vízben. Róla nem készült fénykép.


Két kilónyi sajtos etető, egy kilónyi föld, sajtos aroma, három marék süllyedő morzsa, magok (kukorica, búza, kender) és egy fél liter csonti. Ezt hoztam a vödörben, nagyjából el is pecáztam a délelőtt során. A horgon csonti, 2-3-4 szem.


Megmutatok még valamit. Az új székemet. Olyat kerestem, ami lapra hajtható, könnyű, nagy felületű talpai vannak, az ülőfelület anyaga vékony vagy lukacsos (nem áll meg benne a víz). A karfa nem volt követelmény, bár utólag nem bánom, mert az alacsony üléspozícióból könnyebb felkelni, ha rátámaszkodsz. Nos, ez a szék mindent tud a fentiekből. És kényelmes is. Egy baja van, de az komoly. Bitang drága. Úgy sem kevés, hogy – felismerve annak tényét, hogy egyszerűen nem ad annyit érte az egyszeri pecás – most az eredeti ár majd’ feléért lehetett megvenni.


Ez a mai dunai peca már egy fokkal jobb volt, mint legutóbb. Hamarosan kezdődik a játszótársainkra szóló tilalom, találkozunk hát júniusban!

Megjegyzések

  1. Erdekes hogy mennyire finomitasz eloket illetoen. Multhetvegen 15os fonott eloke es hajszaleloken gumikukorica. 15kg jasz jott. Csontival 1 db hat silrtult csak fogni. Ő mondjuk egy 2.6 os lenyka volt. Ennyire elteroen ehetnek es reagalhatnak a halak folyozakaszokon? (Vamosszabadi)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még csak az előke sem olyan "finom", 0,17-es, 0,19-es mono volt fent, csak a horog mérete igazodik a csalihoz. Viszont néha ezt is szívesebben veszik fel, mint a vékony fonottat (abból jellemzően 0,10-est használok). A szép zsákmányhoz gratulálok!

      Törlés
    2. "csirimpáztak (nem röhögni, ez is egy szó a verdeső kishalra, Csabitól tanultam)"
      Ennyire megmaradt? :)
      Made my day!

      Törlés
    3. Igen, bizonyos dolgok az agy egy olyan szegletébe kerülnek, ahonnan már nem törlődnek soha. Ez is így járt... :-)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések