Zombik


Fogarasi Gábor, a Stfreamfun bloggere, a díj első választottjaként – két másik exhibicionista horgász munkájával együtt – a Szobapecának „Az év horgászblogja” díjat adta. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól. Igazság szerint rendesen meg lettem tisztelve! Köszönöm neki és mindazoknak, akik időről-időre idetévednek! Ennek kapcsán kicsit el is gondolkodtam…

Nemrég azt olvastam valahol, hogy a blogolás, a jelenlegi formájában halott. Attól tartok, van ebben némi igazság. Az internetezők kegyeiért folytatott küzdelemben vesztésre állunk. Egy Facebook-poszt, az Istagramra feltett kép, egy pár perces video a Youtube-csatornádon gyorsabban, több embert elér, mint egy horgászblogger mégoly jól sikerült írása. Egy tanulmány szerint, ha egy video első 20-30 másodpercében nem történik semmi különleges, a többség nem nézi tovább. A közösségi médiában sikerre számító tartalomnak rövidnek, látványosnak kell lennie. Nincs hely, nincs idő többre, másra. Az elején el kell sütni a puskaport, mert az emberek már nem várnak, nem lapoznak.

De mit tegyen az, aki szerint egyetlen kép törvényszerűen hazudik? Nem azért, mert amit látok rajta, nem valóságos, hanem azért, mert órák, napok vagy hetek történéseiből csupán egyetlen pillanatot ragad ki. Fontos pillanatot, de csupán egyet. És ez így szükségképp nem igaz. Mit tegyen az, aki többet akar olvasni, mint három-négy egyszerű mondat? Ne adj’ Isten örömét leli a szépen megformált szövegben? Mit tegyen az, aki nem elégszik meg a fotók, videók mutatta valósággal és a fantáziáját (is) szeretné használni? Mert a képi tartalomnak van még egy fontos tulajdonsága: kész van. Amit elolvasol, arról te magad alkotsz képet, a fantáziád segítségével. Ha ezt a képességedet nem használod, idővel elveszted. Tele vagyunk fantáziátlan emberekkel. Ezért is.

Szóval mit tegyen? Olvasson. Könyveket. Újságokat. Blogokat. Vagy írjon maga egyet. Vagyunk ezzel még így egy páran. Élő halottak…

Megjegyzések

  1. Helló :)
    Ha a fantáziám segítségével egy képet akarok alkotni, bár túlzásnak tűnhet, a következőre jutottam. A blogodon érdekesebb, izgalmasabb és értelmesebb gondolatokat, képeket olvasok, látok, mint az egész fb-on együttvéve. Néha egy egész havi szeméthalmaz közül sem vagyok képes valami itteni cikkedet megközelítő színvonalút kibányászni. Havi 2-3 írás, több nem is kell nekem :)

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok Bogyó! Én mondom neked, hogy írj még többet! Nem csak itt. :)

    VálaszTörlés
  3. Csatlakozom az előttem szólókhoz és itt is szívből gratulálok!
    Csak így tovább!

    VálaszTörlés
  4. Amikor jó tíz évvel ezelőtt elkezdtem blogot írni ( a mostani a harmadik), eszembe sem jutott, hogy a "tömegekhez" szóljak. Egyszerűen sok érdekes dolgot találtam, főleg a múltból (magyart, külföldit egyaránt), amit, akkor még úgy gondoltam, érdemes megosztani. Sajnos abban az időben a műlegyezés már sokkal inkább egy technikai sport volt rideg számokkal, modulusokkal, large arborral, nylon műlegyekkel, "én fogtam a legnagyobbat/legtöbbet" hozzáállással (ez, azóta, még vadabb formát öltött). Próbáltam elmondani, hogy nem, a műlegyezés ennek éppen az ellenkezője. Aminek a következménye az lett, mostanában néhányan olvassák csak, amit leírok.
    Habár a közelmúltban az élményeimen kívül nem sok került ki a klaviatúrám alól, nem adom fel, hogy valami pátoszosat is írjak, továbbra is szeretném azt a néhány embert megismertetni az érem, számomra, fényesebbik felével.
    Miért írtam ezt le? Mert számomra teljesen lényegtelen, kit/mit írnak le az aktuális trendek, mi a menő mostanában, ha én anno vettem a fáradtságot, és megkerestem, ami érdekelt, talán az én blogomat is megtalálja az, akit ez érdekel.
    Nem lesz rekord mennyiségű olvasó? Nem éri meg kirakni az ostobábbnál ostobább reklámokat? Na bumm! Valahogy azért majd feldolgozom.:))
    Szóval írjunk, díjazzuk a jót, ahogy eddig is!
    Üdv, Levente

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! A "tömegekhez" szólni nálam sem cél, ha az lenne, nem ezt csinálnám. De azt sem állíthatom, hogy számomra mindegy lenne, hogy hányan olvassák azt, amit írok. A kérdés - szerintem - az, hogy a tartalom magad maradsz-e vagy azt az olvasói igényekhez igazítod. Nálam ez a különbség a blogolás és valami más között.
      Számomra ez egy remek szórakozás, de azt is tisztelem, aki a blogolást valamiféle küldetésként fogja fel. Sokféleképp lehet csinálni a magad és mások örömére.
      Egyébként pedig azt gondolom, hogy a ma még működő pecás blogok mindegyike valahol az internet peremén ténykedik. Havi néhány tucat kattintás és pár ezer között nincs igazán nagy különbség. Egyikünk sem "tömegekhez", csupán egy maroknyi érdeklődőhöz szól. Mindegyikünk elkészíti a maga kis pecás szobáját, elsősorban a maga kedvére és örömmel lát mindenkit, aki benéz hozzá pár percre. Ennyi.
      Nem, nem gondolom, hogy az emberek elbutulásának sajnos létező folyamatát a horgászbloggerek fogják megállítani. Ez az egész csak úgy eszembe jutott. De már jól vagyok... :-)
      Kérlek, írj továbbra is, ha épp van miről, ezt teszem majd én is :-)
      Üdv, Miklós

      Törlés
  5. Gratulálok Miklós!
    Én nem ismerem a Facebook-posztokat, sem az instát, régóta horgászújságot sem vettem a kezembe. Én a blogokban találtam meg ezt a fajta szórakozást. Örülök, hogy vannak ilyen kis pecás szobák ahonnan a vízpartra repítik az embert a történetek...
    üdv.Zoli

    VálaszTörlés
  6. Szia!

    ""örömét leli a szépen megformált szövegben"" Ennyi elég is...ebben a mondatodban minden benne van. :)
    Gratulálok, és így tovább!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések