A tanyán 4.
Két nap peca a Verba Tanyán és egy kis kérdezz-felelek.
Method végszerelékkel horgásztunk végig, egy-egy bottal Ági is és én is.
Rengeteg ponttyal és megszámlálhatatlan mennyiségű dévérrel/kárásszal múlattuk
az időt.
Hogy hívják
azt a két leszúrt pálcikát?
Nem tudom, mi a szabatos magyar megnevezésük, az
angolok yard sticksnek, wrappersnek vagy measuring sticksnek hívják. Sokan
használják, ideje volt hát kipróbálni. Két karó, valamilyen ismert távolságra
leszúrva egymástól. Alkalmasak arra, hogy kimérjük velük a dobás hosszát,
illetve, hogy a különböző botokon pontosan megegyező, vagy egymáshoz képest
ismert mértékben eltérő dobástávolságot állítsunk be. Két egyszerű, egyenes leszúró
is megteszi, bár ezeknek a vége befelé hajlik, megkönnyítve ezzel a zsinór
letekerését. Az első használat során elég ügyetlen voltam, de harmadszorra már
elfogadhatóan gyorsan és talán a külső szemlélő számára kevéssé mulatságosan
tudtam dolgozni vele. Nagyon ötletes/hasznos eszköz. Percek alatt összemértem
vele az etetéshez használt spombos bot és a feeder zsinórjának hosszát a
klipszig, így precízen ott tudtam horgászni, ahova etettem.
Tényleg
mindenki spombbal dobál?
Tényleg. Ha a tavon körbenéztem, hát minden
második-harmadik pecásnál ott volt a spomb (esetleg egy etetőrakétás bot). Bojlisoknál,
feedereseknél egyaránt. Rövid idő alatt jelentős mennyiségű szemes anyagot
tudunk igen pontosan, viszonylag messzire bejuttatni velük. Ez a tulajdonságuk
feledteti velünk azt a hátrányt, hogy saját, kellően erős botra, orsóra van
szükség hozzájuk. Egy 4,5-5,5 librás pálcát a pecások többsége nem nagyon tud
másra használni, hacsak nem horgásznak például a nádban, úszóval pontyra. A
Verba Tanyán a szabályok szerint csak bottal/kosárral vihető be etetőanyag,
ráadásul a halak sokszor jobban reagálnak a szemessel való etetésre. A téli
tervezgetések során döntöttem én is úgy, hogy beruházok egy ilyen motyóba. Most
próbáltam ki először, nagyon tetszett. 1,5 kilónyi magkeveréket és pelletet pár
perc alatt betoltam vele a kimért távolságokra (első nap 42 méterre, a második
nap csak 30-ra).
Milyen feederbotot
vigyünk magunkkal egy ilyesféle telepített tóra?
Elsősorban nyilván olyat, amilyen rendelkezésre
áll. Ha van lehetőségünk választani, célszerű figyelembe venni a szükséges dobástávolságot,
az alkalmazott szerelési módot, a zsákmány várható tömegét és azt, hogy mennyi
helyünk lesz a pecára. A Verba Tanyán – egy-két konkrét helyet és a
versenykörülményeket nem számítva – nem kell 50 méternél messzebb horgászni.
Ehhez 3,60-as hosszban már gyakorlatilag bármilyen erősségű bot megfelel. Egy
közepesen finom method végszerelékhez (ezzel horgásztunk most, 30 grammos L-es
méretű Preston Flat Method kosarak, 10-12-es QM1 horgok) egy medium bot
elegendő. A pontyok-amurok jellemző tömege itt lényegesen meghaladja egy
átlagos magyar tó „lakosságáét”. Az erős bot bizony elkél ide. Az erősebb
felszerelés azért sem hátrány, mert nagyobb látogatottságú napokon egymáshoz igen közel ülnek a horgászok. Ha kevesebb perlekedést szeretnénk a
szomszédokkal, jobban járunk egy heavy fedderrel. Az én választásom egy 3,60-as
heavy botra esett. A 3.90-es sem rossz, de én a rövidebbet jobban kedvelem.
Biztos, hogy
a távdobó verseny győztese fogja majd a legtöbb halat?
A fenét! Sokaknak meggyőződése, hogy horgászni csak
messzire érdemes. Dobnak is akkorákat, hogy még. Igaz, a legtöbben nem tudnak
80 méterre pontosan dobni, etetni, de hát semmi nem lehet tökéletes. Nos, nem
tudom, hogy másfelé mi a helyzet, de a Verba Tanyán remek jó pecákat lehet
rendezni 30 méteres távon, sőt, 15 méteren is. A meder egyenletes, a szigetek
és a levegőztető berendezések jelentik bennük az egyedüli változatosságot. A
halrajok folyamatosan mozognak, bárhol elcsíphetők, megállíthatók. Tényleg.
Mondhatok
mást is?
Hát hogyne, az én blogom, azt írok, amit akarok…
Szóval, ha van szerencsénk és egy olyan helyen ülünk, ahonnan a többiek
zavarása nélkül elérhető a tó egyik csendes sarka, akkor félig már benne is
ülünk a tutiban. Miközben meghorgásszuk a mederben a kiválasztott helyet,
legyen gondunk arra, hogy mondjuk negyed óránként három-négy marék szemest
szórjunk a csücsökbe. Ha nem is közvetlenül a part szélébe, de attól max. 2-4
méterre. (Ugyanezt egyébként eljátszhatjuk bármelyik helyen, 5-6 méterre a
parttól.) Aztán időnként próbáljunk rá, akár methoddal, akár hosszúelőkés
végszerelékkel. Arra ügyeljünk, hogy a fék ne legyen szigorúra állítva és a
bottartóból se tudja egy hevesebb ponty lerántani a pálcát. Amolyan kilendítős
peca ez, amiről mostanában sokat írnak a lapok a versenyek kapcsán. Itt viszont
nem csak 1-2 kilós pontygyerekek, de 6-8-10-10+ kilós harcosok is rángatják
majd a cuccot. Azért sem könnyű ez a fajta horgászat, mert a messze
megakasztott ponty a parthoz érve legalább részben elfáradt már, de a cipőnk
orra előtt fogott bajuszos csak akkor kezdi a küzdelmet. Nagyon fog verekedni.
Milyen
szuper csalival tudtak ennyit fogni?
A második horgásznapon ezt kérdezte tőlem egy srác,
aki miután befejeztük a pecát, áttelepedett a helyünkre egy másik,
kellemetlenül napos horgászhelyről. Közel ült hozzánk a nap folyamán, látta az
eredményeinket. Elmondtam neki, mivel fogtunk ilyen szépen, de arra már nem
volt időm/türelmem, hogy azt is hozzátegyem: Nem biztos ám, hogy ezen múlt. Egy
kicsit túltoljuk a horogcsali, aroma, mifene jelentőségét. Aznap legalább
hatvan horgász ült a tavak körül. Ha a legeredményesebb öttől megkérdeznénk, mi
volt a nyerő aznap, ötféle választ kapnánk. Lenne közte trükkös minibojli,
hawaii rántottás ízvilággal, lenne valamilyen élőcsali és lenne „hagyományos”
szemes is. Hogy akkor mi a helyes válasz? Hát mind az öt. Nekünk aznap egy
világosbarna, nem túl finom szemcséjű halas methodkaja és a képen látható
horogcsali-aromaspray kombó adta a legtöbbet.
Jó cucc ez a
gumis kosár?
Szerintem igen, én szeretem. Kisebb méretű, szakáll
nélküli horog esetén a jó akadást nem gátolja a rugalmas betét, viszont a
fárasztás egyes fázisaiban segít. A gumi minőségét célszerű gyakran
ellenőrizni, szükség esetén cserélni. Egy átlagos helyen, átlagos méretű
pontyokhoz hosszú ideig sérülésmentes lehet és nem is fárad el. De itt, a
nagytestű halakkal néhány peca alatt le lehet amortizálni, érdemes figyelni rá.
És aki
keszegezni szeret, az mit csináljon?
Annak igazi Mekka lehet a Tanya, mert a sok ponty
és az amurok mellett a dévér és a kárász állománya egész komoly. Dévérből a
25-30 dekástól egészen a kiló fölötti példányokig találunk. A kárászok szépen
megnőttek, 40-50 dekánál kezdődik a méret. Lakik benne compó is sok, bár velük
legutóbb nem sikerült összefutni. Egy finom felszereléssel, pontos horgászattal
folyamatosan lehet fogni ezekből a halakból. Arra kell csupán felkészülni, hogy
az ilyen pörgős pecába itt gyakran „belerondít” egy-egy darabosabb ponty. Nem
baj ez persze, de ilyenkor nem kizárt, hogy hosszú időt vesz majd igénybe, mire
ki tudjuk venni vendégünket, s közben el fogunk menni „szomszédolni” is. Ha mi
nem is, a halunk biztos…
Csak a
method?
Dehogy. Nagyjából 10 éve járok erre a vízre, anno a
mai értelemben vett method pecát nem nagyon ismertük még. Halat viszont
fogtunk, nem is keveset. Ahogy látom, a bojlis végszerelékek, a hagyományos
fenekező módszerek (spirálkosár, két horog, ahogy gyerekkoromban mestereim
tanították) és a hosszúelőkés feeder végszerelékek egyaránt fognak itt halat. A
method csupán az egyik legegyszerűbb és a leghatékonyabb ezek közül. És akkor
még nem beszéltünk a rakósról, a matchbotról, melyekkel szintén sokat lehet
fogni.
Jó volt?
Hogy jó volt-e ez a két nap? Hibátlan! A környezet
szépen rendben tartott, a tavakban bőven van hal, az eredményes módszerek
skálája igen széles. Pihentünk, barátokkal találkoztunk, jókat ettünk,
aludtunk. És semmi nem volt kötelező.
Kedvcsináló írás, jó képek :)
VálaszTörlésHelló :)
VálaszTörlésSzoktad használni a Korda Goo-t. Megosztanád róla a tapasztalataidat?
Kacérkodom a gondolattal, azonban a 6000Huf körüli ár önmérsékletre int. Ha valamicskével többet tudnék az előnyeiről, főleg más márkák (pl. Bag'em)hasonló termékeivel összehasonlítva, az megkönnyítené a döntésemet. Előre is kösz :)
üdv rapa