Esik 2
Szürke köveken fekete cseppek,
Apró gyűrűk a folyón, esni
kezdett.
Fáradt voltam, fáztam, nem volt
maradásom,
Hideg volt a kezem, vizes a
kabátom.
A fenének jöttem, halat úgysem
látok!
Csúnyán káromkodtam, röpködtek
az átkok.
Rámolni kezdtem, mérgesen pakoltam,
Nem ment túl gyorsan, pedig azon
voltam.
Váratlanul élet költözött a
botba,
Hal húzta a végét, majdnem el is
lopta.
Éppen hogy elértem, civakodni
kezdtünk,
Irigykedve néztek a sirályok
felettünk.
Márna volt a tettes, nem
gondoltam hímnek,
De csak mert ki kellett jönnie a
rímnek.
Fárasztottam szépen, ahogy írva
vagyon,
Közben vigyorogtam, erre vártam
nagyon!
Elkészült a bajszos minden
erejével
Csapkodott még kicsit, de csak a
fejével.
Merítőbe húztam, partra
segítettem
Azonmód a szákban le is fényképeztem.
Rendes volt a Duna, megadta mit
kértem,
„Indulj haza!” mondta, s tudta,
hogy megértem.
Bólintottam erre, szedtem a
motyómat,
Búcsút mondtam halnak, esőnek,
folyónak.
Rendes volt a Duna
VálaszTörlésA többi meg csak duma
Esőben a költő ne menjen horgászni
Maradjon otthon rímeket formázni
Kimondottan jau lett Bogyó! :)
VálaszTörlésIgen jó ☺
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés