Mérgesposzt


Attól tartok, hogy a kor előrehaladtával a türelmem is erős fogyásnak indult. Másként ez a poszt nem születhetett volna meg. Történt ugyanis, hogy meglátogattam horgászegyesületemet, a tavalyi fogási napló leadása és az új papírok kiváltása céljából. Ehhez a belvárosi munkahelyemről egy órával előbb elkéredzkedve átmetróztam/autóztam Csepelre. Az iroda csupán kedden, szerdán és csütörtökön délután van nyitva, ha a munka végeztével indulok, éppen odaérek. Vagy éppen nem. Ezért a sietség. A mai napom még egy szülői értekezlettel is súlyosbítva volt, így csupán egy órát tudtam a horgászegyesületnél tölteni, de biztos voltam benne, hogy ennyi idő többszörösen elég a feladat megoldására. Tévedtem.

Az egyesületnél két hölgy foglalkozik a papírokkal és az adatok számítógépes rögzítésével. Mindkettejük előtt két nagy monitor, úgy néznek ki, mint a houstoni irányító központban az időjárásért felelős operátorok. Minden egyes páciens esetén hosszadalmas procedúra vette kezdetét. Egyikük még gyakorlatlan lehetett a processzusban, mert kolléganője ötpercenként besegített neki. Megérkezésemkor egy-egy ember ügyét intézték, további négy horgász pedig előttem várt a sorára. Külön örültem az egyik nyugdíjas kollégának, aki pontosan öt engedélyt szorongatva álldogált. Izgi lesz… Az ott lévő egyik úriember az egyesülettől azzal fogadott, hogy kis türelmemet kéri. A türelmem fél óra elteltével fogyott el. Ez idő alatt pontosan egy emberrel csökkent az előttem várakozók száma.

Ekkor megkérdeztem az engem fogadó úriembert, hogyan becsüli, mennyi idő még, mire eljutunk a Walhallába? Erre ő szerepe szerint megsértődött, és közölte, hogy amint látom, egy ember minimum tíz percet vesz igénybe. Ajkam finom mosolyra húzódott, biztosítottam, hogy nem veszekedni akartam, csupán informálódni. Fennhangon köszöntem, majd távoztam.

Nem, nem az egyesületemben dolgozókra haragszom. Ők lehetőségeik szerint teszik a dolgukat. Tele a tökük, de csinálják, ahogy tudják. Azoknak szeretnék ezúton sok szépet kívánni, akik ezt a szisztémát kitalálták és a nyakunkba öntötték. Remek példája ez annak, amikor a – nyilvánvalóan létező – számos, fontosabbnál fontosabb szempont mellett egyvalakire szarnak magasról: rám. Köszönöm Uraim! Egyúttal gratulálok.


u.i.: A MOHOSZ új vezetése számára lenne egy napirendi javaslatom, ha épp témahiányban szenvednének...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések