9+1


Megint dunáztam egyet. Jöttek halak szépen, remek idő volt, talán kicsit túl jó is. Néhány kép és néhány gondolat:




Azt találtam mondani a cimborának, akivel együtt pecáztam aznap, hogy ha a paduc megnőne ötkilósra, ő lenne a legjobb sporthal a világon. Persze mondtam én ezt már a compóra, sőt egyszer talán még a vörösszárnyú keszegre is. Szóval lehet, hogy túloztam ezzel a kijelentéssel, de az biztos, hogy a paducok méretüket meghazudtoló erővel védekeznek. Ráadásul kifejezetten szép halak, arányos, a folyóvízi léthez szerkesztett testtel. Talán csak azok a névadó ajkak (értsd: vésettajkú paduc, lásd fentebb) furák kicsit, de semmi nem lehet tökéletes. Vagy épp ellenkezőleg: ezzel lesz tökéletes. Jó rájuk horgászni.


Ha a paduc erősen védekezik, akkor a dévér meg furán. Pontosabban a saját testfelépítését maximálisan kihasználva, de mindenképp érdekesen. Ereje méretéhez képest nem nagy, viszont lapított testét hatalmas vitorlaként használva beletehénkedik a sodrásba, s mint valami nejlonzacskó, úgy huzatja magát a horgásszal. Keményen megdolgoztat botot, zsinórt, embert. A Dunán mindössze úgy 2 kilós méretig jutottam vele, de beleborzongok, ha arra gondolok, hogy milyen érzés lehet megfogni, kézben tartani mondjuk egy 4 kiló feletti példányt. Bakancslista, on J


Ami a márnát illeti, őt nem kell magyarázni senkinek, aki egyszer is fárasztott már egyet. A jelzők közül leginkább a szilaj írja le viselkedését. Erős és gyors. Sokszor talál akadót, követ, kagylót, törés szélét, ahol fejét a talajra lefúrva már pendíti is a legmasszívabb előkét, legyen az monofil vagy fonott. Fogtam már márnát öt (5!) horoggal a szájában az enyémen kívül, amik közül minimum kettő nem is abból az évből származott. Vastag, erős ajkai kibírják ezt is, s a hal táplálkozik tovább.


A képen egy másfeles (ha lemérem, lehet, hogy csak 1,25 kg, de nem mértem le) dunai dévér lógicsál a kezemben. Imádni valóak ezek a bronzos lapátok, de nem erről akartam beszélni. Arról akartam beszélni, hogy komoly nehézséget okoz nekem a pecák/halak fotózása. Egyedül járok horgászni (a legtöbbször), a megfogott halakat és minden mást is magam fotózom. Egy tájkép, vagy akár a felszerelés egy részlete két kézzel megoldható, a halak fotózása azonban nem. A másikban ugyanis a hal van. Ha nem akarom, hogy sérüljenek, csak ritkán, akkor is csak rövid időre tehetem le őket. Tudom: állvány, önkioldó és némi rutin segítségével megoldható ez is, de egyelőre még nem tartok itt. Ha a blog képanyaga kicsit egysíkú, akkor ez e miatt van. De igyekszem kupálódni J


Amikor ilyen képeket mutogatok, azt gondolhatja a blog nyájas olvasója, hogy jó nagy mázlim van nekem, és könyékig turkálok a halakban. Szerencsém az tényleg van, de hiba lenne azt hinni, hogy olyan könnyen jönnek ezek a szépségek. A legutóbbi pecán kosárral be kellett termelni egy fél vödör etetőanyagot és majd’ egy liter csontit. Ha a halak adják a horgászat tempóját, az jó, de az idő nagy részében nekem kell arra figyelnem, hogy 5-6 percenként menjenek be a kosarak.

Maga a hely sem annyira egyszerű. A kövezés lábától kezdődően egy sóderos rész van előttem, változatos mintázatban kisebb-nagyobb kövekkel, akadókkal meghintve. Ezek elhelyezkedése nem állandó, egy-egy nagyobb árhullám teljesen átrendezi a terepet. A víz által sodort különböző dolgok megakadnak e köveken és egyéb tárgyakon, egész figyelemre méltó méretű akadókat hozva létre. A kövek és kagylók komoly veszélyt jelentenek mindenféle zsinórra, legyen az a horogelőke, de akár a főzsinór is. Ezen a horgászaton épp egy tucat horogelőkém veszett oda és egy komplett végszereléket is bent hagytam. További három komoly elakadásom is volt, aminek a végén sikerült a cuccot megmenteni, igaz, ilyenkor a horognak/előkének általában annyi. Az általam használt kisméretű horgok nem élezhetők, ha deformálódnak, nem lehet őket kiegyengetni. Illetve lehet, csak nem érdemes…


A kövezésen jól elhelyezkedni nem egyszerű. Legyen minden kézközelben, de mozogni is tudjunk, amennyire szükséges. No meg az sem baj, ha nem törjük össze magunkat egy óvatlan lépéssel. A láda remek megoldás, hisz minden a kezünk ügyébe rakható, viszonylag kényelmes is. Hátránya, hogy nehéz és körülményes, biztonságosan felállítani számos helyen komoly kihívás. De ha készen vagyunk vele, onnantól nagyon jó. Én a Dunán nem használok ládát, inkább a kisebb pakkot választom. Egy szék, egy hátizsák, egy bottok és a kajásvödör jön velem. Ezzel gyalogolni is lehet, akár hosszabb távot is. Az állvány, amit használok belefér a bottokba, és van annyira stabil, amennyire szükséges. Olyan helyet keresek, ahol van elég hely a széknek és az állványnak. Ha magasabban van, akkor legyen olyan út, amin biztonsággal lejutok a vízig. Az sem baj, ha van annyi hely, hogy átjussak az állvány másik oldalára is, ne kelljen a másik boton átlépnem ahhoz, hogy az állvány másik oldalán állva fárasszak. Ez szükséges lehet, ha nagyobb halat akasztok, de nem mindig van ehhez elegendő hely. A többi motyót (vödröt, hátizsákot) akár a köveken egyensúlyozva is el tudom helyezni. Fontos, hogy a merítő nyele legyen elég hosszú ahhoz, hogy elérjünk vele a halig. A mostani nyél, amit használok 2,7 méter hosszú, ennél semmiképp se legyen rövidebb. Inkább hosszabb…


Apropó merítő. A lapos partrészeken sokakat látok merítő nélkül horgászni, akik még a nagyobb példányokat is ügyesen tarkón ragadják, úgy emelik ki a vízből. Nekem ez nem megy, a kezem nem elég nagy ehhez és elég ügyetlen is vagyok. Aki – hozzám hasonlóan – nem kellően magabiztos a halak kézzel való kiemelésében, az mindenképp használjon a lapos részeken is merítőt. Sőt, kívánok minden pecásnak akkora márnákat, amiket nem is lehet csak úgy tarkón fogni. Legyen csak mindenkinél merítő! A kövezésen viszont nincs pardon, kell a szák. Kötelező. Sokszor csak ön- és közveszélyes mutatványok árán lehet a vízig jutni a hal kézzel való kiemeléséhez, néhány helyen pedig még úgy sem. A damilos merítőfej tűnik a legcélszerűbbnek. Sokáig jó, én az előzőt majd’ nyolc évig használtam, akkor sem magától ment tönkre, hanem az egerektől.


Az egyik korábbi, angol cuccos bejegyzésnél írtam erről a horogról, és arról is, hogy szeretném a Dunán is kipróbálni, mit tud. Nos, az első próba megvolt. A tapasztalatok bíztatóak, bár még nem tudok egyértelműen állást foglalni. Négy előkét kötöttem a 14-es méretű horogból, egy-két hal is akadt rajta. Ami mindenképp jó hír, hogy az SW Feeder méretéhet képest kifejezetten könnyű (hasonlóan a Gamakatsu 2260-hoz, ami szintén remek lenne, ha nem hajolna ki rendszeresen, kevésbé jó akadás vagy nagy terhelés esetén). A Matrix horga egész jól tartotta a hegyét, nem tört, nem hajlott. Volt róla pár lemaradt halam, ezt a dolgot nem tudom azonban egyértelműen a horog számlájára írni, mivel aznap más, etalonnak számító horogról is maradt le halam. Lehet, hogy ezúttal a horogelőke hossza nem volt ideális. Próbálgatom tovább.


A végére maradt a csattanó. Ugye látszik, milyen böszme márna uralja a fenti képet? Kedves cimborám, akivel aznap szerencsém volt együtt horgászni, ő ejtette el (csak pár percre…) ezt a gyönyörű példányt. 71 centi hosszú (orrcsúcs és faroktő között), becslésünk szerint 4 kiló fölötti tömegű szépség. Furcsa, de a márnákról készült fotók általában nem érzékeltetik jól a hal valódi méreteit. Ez is egész hatalmas volt kézbe fogva, ám a többi képen nem jött ki jól a nagysága. Aznap én két 3 kiló körüli példányt fogtam (ami nem rossz azért…), ám ez a bajuszos csúnyán elhomályosította őket. Talán itt fent látszik, mekkora is volt valójában. Nagyon szép. Ezzel kívánok mindenkinek jó pecát a Dunán és bárhol máshol!

Megjegyzések

  1. Hali Bogyó!

    Ma olvastam ezt az írásod és megdöbbenve olvastam, hogy a fényképezésről gyakorlatilag ugyanazt írtad le, amit én, csak pár nap különbséggel. :D Pedig tényleg csak ma láttam

    http://fishingeverywhere.blogger.hu/2015/07/22/eletem-egyik-legjobb-pecaja-lehetett-volna-de-igy-sem-volt-rossz

    Üdv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És tényleg :) Nem véletlen, az emberek hasonló problémákkal találkoznak. Ahogy mi is. Az egyik angol lapban valaki erről írt hosszabb cikket régebben, hogy hogyan állítsuk be a dolgokat magunk körül az ilyen önkioldós fotókhoz. Megpróbálom megkeresni, de papír alapon van meg, elég nehéz lesz megtalálni a sok újság között. De igazából csak el kéne kezdeni... :)

      Törlés
  2. ááá! én biztos nem fogok vacakolni ezzel... :) maradnak ezek a kézbentartott képek

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések