Kiégés

Nagyon vártam a szerdát. Egy éve már, hogy utoljára csukára dobáltam, így azon túl, hogy szégyen ennyire elhanyagolni a pergetős pecát, hiányzott is nagyon. A szerda megvolt, halakkal is találkoztam, de valahogy…

Úgy volt, hogy Gáborral megyünk, aztán a végén mégis egyedül ültem kocsiba reggel. Jóval napfelkelte után értem a kikötőbe, onnan még jó 20-25 perces motorcsónakázásra volt a kiválasztott terület. Két különböző jellegű rész megdobálását terveztem. Az egyik egy elárasztott terület, néhány fa maradványával, többé-kevésbé egyenletes vízmélységgel, a széleken nádassal. Nyáron nyakig van vízinövénnyel, mostanra azonban csak a sulyom ritkás szálai maradtak. A másik egy rövid holtág. A meder profilja a valamikori folyóra hajaz, de a vízmélység a három métert már nem nagyon haladja meg. Egyik oldalán nádas, a másik oldalt jobbára csak a parti fák és bokrok vízre hajló ágai.

Toljuk kifelé

A reggelt a sulyommezőn kezdtem, majd’ két órán keresztül dobáltam, a fenék közelében hasaló csukákban bízva. Megszórtam a szélét is becsülettel, de egyetlen óvatos koppintás nem sok, annyit nem sikerült elérnem. Jobbára Ottó (bácsi) kanalait, a Kelét és a Lutrát hajigáltam, egy-egy rövid kitérőt tettem csak a Sébile Flatt Shadekkel.

Vasak

Áthajóztam a holtágra és a nap hátralévő részében kétszer is átszűrtem. Hosszában és keresztben egyaránt. Dobáltam az említett vasakat és vertikális csalit, wobblereket a felszín alatt járótól a feneket karcolgatóig, egy sekélyebb szakaszon még popperrel is próbálkoztam. Három halat sikerült felhergelnem annyira, hogy odaverjenek a csalinak, de nem tudtam megakasztani egyiket sem. Balinnal is próbálkoztam, hátha ők rendesebbek lesznek velem, mint a csukák, de ott még annyi sikerélmény sem volt.

Vonulnak

Egész nap durván fújt a szél, ami a holtágon sem volt valami finom, de a nagyobb, nyílt vízfelületen kifejezetten bántó volt. Napközben kénytelen voltam egy háromnegyedórás szünetet beiktatni és kimotorozni a kikötőbe, mert kint hagytam a kajás szatyrot. Étel nélkül még ment volna a dolog, de egy csepp víz sem volt nálam, szóval muszáj volt kimennem érte. Akinek nincs a fejében, annak legyen a tankjában… Két óra is jócskán elmúlt, mikorra elfáradtam. Komolyan mondom, az egész napot lelkesen, odafigyelve dobáltam végig, de egyszer csak elfogytam. Elég volt. Nekiindultam a kikötő felé.

Csendes csücsök

Kifelé haladtamban megálltam a reggel megdobált részen. Feltettem egy 11 grammos ezüst Kelét, jó messzire eldobtam, majd megvártam, míg lekoppan a fenéken. Ezt az erős szélben nem volt mindig könnyű megérezni. Elindítottam a kanalat, majd lassú tekeréssel hoztam magam felé, hogy a csali lehetőleg ne nagyon emelkedjen el a fenékközeli zónából. Amolyan unott arcú peca ez. A harmadik dobásra odavágott neki egy 42 centis csuka. Hmmm. Folytattam hát. A következő másfél órában húszpercenként nyúlt rá egy csuka a monoton vezetett kanálra. 40 és 50 centi közötti jószágok voltak, kivétel nélkül. Az ötödik után meguntam. Megköszöntem játszótársaimnak a búcsú mozgalmas utolsó másfél óráját és beröffentettem a motort.

Az első

Egyencsuka

Mögfogta