2016. december 17., szombat

Esik 2


Szürke köveken fekete cseppek,
Apró gyűrűk a folyón, esni kezdett.
Fáradt voltam, fáztam, nem volt maradásom,
Hideg volt a kezem, vizes a kabátom.

A fenének jöttem, halat úgysem látok!
Csúnyán káromkodtam, röpködtek az átkok.
Rámolni kezdtem, mérgesen pakoltam,
Nem ment túl gyorsan, pedig azon voltam.

Váratlanul élet költözött a botba,
Hal húzta a végét, majdnem el is lopta.
Éppen hogy elértem, civakodni kezdtünk,
Irigykedve néztek a sirályok felettünk.

Márna volt a tettes, nem gondoltam hímnek,
De csak mert ki kellett jönnie a rímnek.
Fárasztottam szépen, ahogy írva vagyon,
Közben vigyorogtam, erre vártam nagyon!

Elkészült a bajszos minden erejével
Csapkodott még kicsit, de csak a fejével.
Merítőbe húztam, partra segítettem
Azonmód a szákban le is fényképeztem.

Rendes volt a Duna, megadta mit kértem,
„Indulj haza!” mondta, s tudta, hogy megértem.
Bólintottam erre, szedtem a motyómat,
Búcsút mondtam halnak, esőnek, folyónak.

6 megjegyzés: