Receptre
Tényleg olyan volt ez a három nap, mintha az orvos
írta volna fel. Pihentünk, jól éreztük magunkat és horgásztunk, nem is keveset.
Mutatok néhány képet és szövegelek hozzá egy kicsit.
Ez a két hal volt a legelső dobásunk eredménye. Ági
is, én is rövid, kb. 20 méteres távon kezdtük a pecát. Halas alapú method kaja,
sárga színű, 10 mm-es süllyedő minibojli. Plusz aromát vagy egyéb segédanyagot
ezúttal nem használtunk. Ági csaliját szinte a bedobás percében elhúzta egy
ponty, nekem vagy 3 percet is kellett várnom erre. Jó kezdés.
Ezzel a pakkal érkeztünk a három napos pecára.
Három bot, egy nagy, mindent bele táska, aprócuccokkal, csalikkal, etetőanyag
(a három nap alatt kb. 3 kilónyit horgásztunk el belőle), merítő, matrac, mindez
egy talicskára felpakolva. A kép elkészülte után kb. 30 perc volt, mire a
pecához előkészítettem mindent. De nem tudtunk hozzákezdeni rögtön, mert a
nyakunkba szakadt az ég. Jó félórás várakozás után dobtuk csak az elsőket. Az
eredményét már mutattam.
A Verba Tanyán akárhová ülsz le, a legtöbbször van
esélyed a halfogásra. Kedvencek, népszerű helyek mindig voltak, amikben jobban
hisznek az ide látogatók, vagy amelyek egy-egy versenyen kiemelkedő eredményt
adtak. Az általunk választott horgászhely nem tartozik a favoritok közé, de én
régóta nagyon kedvelem. (Norbi is jót horgászott itt nemrég.) Egyrészt azért, mert nagyon eredményes, másrészt
azért, mert több eltérő távolság is meghorgászható innen. Balra egy csendes
sarok, ahonnan bármikor fogható néhány darabos bajuszos. Szemben a nagy sziget
széle úgy 90 méter, ha a félszigeten épp nem horgásznak (ami azért ritka…),
akár oda is dobálhatunk. De ha nem akarsz, nem kell akkorákat hajigálni, hisz
már az 5-15 méteres távon is rengeteg kapást lehet elérni. Különösebb alapozás
nélkül jól működik még a 30 és az 50 méteres sáv is. Ha pedig komolyat
alapozol, akkor bármilyen távon eredményes tudsz lenni itt.
Ez alkalommal két, alapvetően eltérő karakterű
etetőanyagot, azokhoz pedig eltérő végszerelékeket használtunk. Először az
etetőanyagról. A kép bal oldalán egy finom szemcsézetű, aromás, halas alapú method
kaja, gyakorlatilag nulla emészthető tartalommal. Inkább csak felizgatja a
halat, kiváltja belőle a táplálkozás ösztönét, de nem kap tőle érdemben semmit.
Sűrűn telepített vizeken az ilyen típusú anyagok igen eredményesen
használhatók. Minimális mennyiség elég belőlük, néhány 10 dekával
végighorgászható egy egész nap. A jobb oldalon egy gabona alapú, nagy
mennyiségű, darabos tápanyagot tartalmazó cucc. Ezen jó ideig „elrágódhatnak” a
halak, ha egy helyre több kosárral is bejuttatunk belőle. Furcsa módon a method
kaják térhódítása erősíti az ilyen etetőanyagok eredményességét is. Hogyan? Azzal,
hogy egyre több pecás használja a tápérték nélküli kajákat, a tógazdákat
rákényszerítik arra, hogy halaik kondíciójának megtartása érdekében tápolják is
őket. (Tíz éve, amikor minden horgász tartalmas kajákkal szórta a tavakat, erre
kevesebb szükség volt.) A halak etetésére ma is a legkézenfekvőbb megoldás a
kukorica. Ez pedig visszavezet minket az ilyen alapú kaják sikerességéhez.
A finom method kajához klasszikus flat method
kosarakat használtunk. Eleinte gumis darabokat, de az itteni halak nagy
átlagsúlyát nem nagyon bírták. Két szakadás után (mindkettő a gyári, zöld színű
gumi volt) átszereltem Ági motyóját egy sima, inline kosárra. Ez kicsit
finomabb, könnyebb kezet és talán lazább fékbeállítást kíván, mert így a
cuccban nincs semmi plusz rugalmasság. Cserébe nem szakad semmi…
A darabos kaját bordás kosárral dobáltam. Azzal a
trükkös fajtával, melyiknek az ólmozása aszimmetrikus, így az mindig ugyanazon
oldalával fog feneket. Rövid horogelőkét kötöttem ehhez is, de a nagyobb
távolság és a nagyobb csali miatt a horog is nagyobb volt.
A darabos kajához két szem főtt kukoricát fűztem a
hajszálra. Próbáltam bojlikkal, pelletekkel is, de hamar kikötöttem a
kukoricánál. A method kaja, minibojli párosítás egyértelműen több kapást
eredményezett, ám a darabos kaja a kukorica horogcsalival sokkal jobban
szelektált. Ha azt elhúzta valami, az nagy valószínűséggel szebb ponty volt, a
dévérek, kárászok csak nagyon ritkán akadtak azzal horogra.
A különböző szerelési módokhoz különböző botokat
használtam. A flat method kosarakat 360-as medium feederrel dobáltam, a bordás
kosarat pedig egy új szerzeménnyel, egy 420-as heavy feederrel. Ez utóbbit
kifejezetten azért vettem, hogy a távoli dobásokban nyújtott teljesítményemet
is növelni tudjam. A bot igazolta a várakozásokat, mert szikár, gerinces karaktere
kifejezetten jól segíti a nagyobb távolságok elérését. A fárasztásnál viszont
kicsit több figyelmet igényel. A rövidebb medium pálca ezúttal is élményszámba
ment, olyan szépen dolgozik, hogy egyszerűen rá lehet bízni a fárasztást. Csak
hagyod, hogy kirugózza a halat. Nagyon jó.
De sok a duma, beszéljenek helyettem a képek!
Tényleg szép és eredményes napok voltak:
Csodás színük van ezeknek a pontyoknak. Főleg annak a sötétnek, amelyik a merítőn fekszik! ;)
VálaszTörlés