Nádi pontyozós végszerelékem
A nádi peca faék egyszerűségű dolog. (Egyébként nem
az, de ami a felszerelés-igényt illeti, tényleg nem kell hozzá sok minden…) Ez
a végszerelék nagyon régen alakult nálam ilyenné, ha tíz éve nézted meg a
cuccomat, ugyanígy nézett ki. Az egész felszerelés arra szolgál, hogy egy –
remélhetőleg testesebb – pontyot akarata ellenére rángassunk ki egy nádöbölből,
a gyékényszálak közül. Erősnek és egyszerűnek kell lennie. Ha kíváncsi vagy rá,
rakjuk össze együtt! Egy feltolós úszós végszereléket csinálunk.
A szerelék elkészítését egy cérnaütköző zsinórra
húzásával kezdem. Alá egy gumiütközőt húzok, e kettő együtt mozgatva adja majd
a beállított mélységet. Az úszót a cérnaütköző is megtartja, a gumiütköző
miattam kell. A két ütközőt arra használom, hogy amikor állítok az eresztéken (pl.
egy rövidebb úszót teszek fel éjszakára), akkor a cérnaütköző elmozdítása után
pontosan látom, mennyit változtattam az eresztéken. Aztán a gumiütközőt is
utána húzom természetesen.
Az ütközők után egy karabíneres úszórögzítőt fűzök
a zsinórra. Ez teszi lehetővé, hogy cserélgessem az úszót a szerelék megbontása
nélkül. Más típusú vagy más terhelhetőségű pedzőt tehetek a végszerelékre.
A feltolós úszó jellemzően hosszú szárú, a teste az
úszószár alján, alsó harmadában található. Általában vékony, üvegszál szára
van, de a jobb láthatóság miatt feltűnő színű (sárga/narancssárga/fehér/fekete)
kis bigyók vannak rajta. A szár lehet műanyag cső is, ha lehet minél vékonyabb.
Sötétedés után 3 mm-es patronnal világítom ki az úszókat. Vagy eleve olyan
úszót használok, amibe a patron beletehető, vagy egy rövid szelepgumival
rögzítem azt a nappal is használt darab antennájának tetejére. 2-4 gramm szabad
terhelhetőségű pedzőket használok. Az önsúlyos típusok előnye (amit én gyakran
ki is használok), hogy könnyebb velük pontosan dobni. Hátrányuk, hogy lustábban
jeleznek. Úszóim többsége az Exnertől van.
A következő dolog, ami a zsinórra kerül, egy
műanyag betétes cseppólom. Jellemzően 3-5 gramm tömegűeket teszek fel. Az ólom
tömege 0,5-1 grammal nagyobb, mint az úszó terhelhetősége, ez a különbség
tartja meg a szereléket egyhelyben. Az úszó (pontosabban az úszórögzítő) és az
ólom együtt csúszik a zsinóron, így dobáskor az ólom és az úszó tömege együtt
mozog, ez segít az ormótlan bottal való pontos dobásban. Az osztott súlyozást a
nádban nem kedvelem, eddig több hátrányát, mint előnyét tapasztaltam.
Az ólom után két gumiütköző kerül a zsinórra, a
kész szereléken ezekkel tudom beállítani a horog és az ólom megfelelő távolságát.
Azért kell belőlük kettő, mert egy nem mindig tartja meg az ólmot a helyén. Egy
erősebb bevágás vagy fárasztás után így is előfordul, hogy újra be kell
állítani a horogelőke hosszát, mert ilyenkor az ütközők lecsúsznak a horogig. A
gumiütközők megvásárlásakor szenteljünk egy kis figyelmet azok méretének. Olyat
válasszunk, ami a vastag zsinórra felfűzhető, de nem csúszik rajta könnyedén.
Az utolsó alkatrész a horog. A megfelelő akadás
biztosítása és az erőszakos fárasztás során megelőzendő annak kitépését,
kifejezetten nagyméretű horgok javasoltak. 2-1-1/0 az általam jellemzően
használt méretek. A klasszikus, széles öblű pontyozó formák remekül működnek.
Jobban szeretem a füles horgokat, de nyugodtan használhattok lapkás
kialakításút is. Ilyen méretekben a szakáll már általában elég markáns.
Kifejezetten jók azok a típusok, ahol a horoghegy kihajlik a szár síkjából.
Rengeteg jó, erős horgot áruló márka van, az én kedvenceim az Owner, a
Gamakatsu és a Sasame.
A fenti végszerelék egyszerű, egyetlen csomó, a
horogkötés van rajta, mégis számos állítási lehetőséget biztosít. Az eresztéket
úgy célszerű beállítani, hogy az úszó hosszú antennájából csupán kevés, egy
ujjpercnyi álljon csak ki, így látni fogjuk a kiemelős és az elhúzós kapásokat
egyaránt. A horogelőkét általában rövidre, 10-15 centisre veszem, hogy az úszó
hamarabb jelezzen. Ha finnyázás van, lehet kicsit hosszabb is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése