Nádi pontyozós végszerelékem

A nádi peca faék egyszerűségű dolog. (Egyébként nem az, de ami a felszerelés-igényt illeti, tényleg nem kell hozzá sok minden…) Ez a végszerelék nagyon régen alakult nálam ilyenné, ha tíz éve nézted meg a cuccomat, ugyanígy nézett ki. Az egész felszerelés arra szolgál, hogy egy – remélhetőleg testesebb – pontyot akarata ellenére rángassunk ki egy nádöbölből, a gyékényszálak közül. Erősnek és egyszerűnek kell lennie. Ha kíváncsi vagy rá, rakjuk össze együtt! Egy feltolós úszós végszereléket csinálunk.

A zsinór kérdésében megoszlanak a vélemények. Van, aki a monofil zsinórra esküszik, van, aki a fonottra. Én ez utóbbiak táborába tartozom, a legszívesebben én is a fonottat használok. A zsinór vastagsága (akár monofilról, akár fonottról van szó) nem is feltétlenül a szakítószilárdság miatt lényeges, sokkal inkább azért, mert a vastagabb madzag jobban ellenáll a mechanikai hatásoknak, dörzsölésnek, vágásnak. Ebben ugyanis bőven lesz része a végszereléknek.

A szerelék elkészítését egy cérnaütköző zsinórra húzásával kezdem. Alá egy gumiütközőt húzok, e kettő együtt mozgatva adja majd a beállított mélységet. Az úszót a cérnaütköző is megtartja, a gumiütköző miattam kell. A két ütközőt arra használom, hogy amikor állítok az eresztéken (pl. egy rövidebb úszót teszek fel éjszakára), akkor a cérnaütköző elmozdítása után pontosan látom, mennyit változtattam az eresztéken. Aztán a gumiütközőt is utána húzom természetesen.

Az ütközők után egy karabíneres úszórögzítőt fűzök a zsinórra. Ez teszi lehetővé, hogy cserélgessem az úszót a szerelék megbontása nélkül. Más típusú vagy más terhelhetőségű pedzőt tehetek a végszerelékre.

A feltolós úszó jellemzően hosszú szárú, a teste az úszószár alján, alsó harmadában található. Általában vékony, üvegszál szára van, de a jobb láthatóság miatt feltűnő színű (sárga/narancssárga/fehér/fekete) kis bigyók vannak rajta. A szár lehet műanyag cső is, ha lehet minél vékonyabb. Sötétedés után 3 mm-es patronnal világítom ki az úszókat. Vagy eleve olyan úszót használok, amibe a patron beletehető, vagy egy rövid szelepgumival rögzítem azt a nappal is használt darab antennájának tetejére. 2-4 gramm szabad terhelhetőségű pedzőket használok. Az önsúlyos típusok előnye (amit én gyakran ki is használok), hogy könnyebb velük pontosan dobni. Hátrányuk, hogy lustábban jeleznek. Úszóim többsége az Exnertől van.

A következő dolog, ami a zsinórra kerül, egy műanyag betétes cseppólom. Jellemzően 3-5 gramm tömegűeket teszek fel. Az ólom tömege 0,5-1 grammal nagyobb, mint az úszó terhelhetősége, ez a különbség tartja meg a szereléket egyhelyben. Az úszó (pontosabban az úszórögzítő) és az ólom együtt csúszik a zsinóron, így dobáskor az ólom és az úszó tömege együtt mozog, ez segít az ormótlan bottal való pontos dobásban. Az osztott súlyozást a nádban nem kedvelem, eddig több hátrányát, mint előnyét tapasztaltam.

Az ólom után két gumiütköző kerül a zsinórra, a kész szereléken ezekkel tudom beállítani a horog és az ólom megfelelő távolságát. Azért kell belőlük kettő, mert egy nem mindig tartja meg az ólmot a helyén. Egy erősebb bevágás vagy fárasztás után így is előfordul, hogy újra be kell állítani a horogelőke hosszát, mert ilyenkor az ütközők lecsúsznak a horogig. A gumiütközők megvásárlásakor szenteljünk egy kis figyelmet azok méretének. Olyat válasszunk, ami a vastag zsinórra felfűzhető, de nem csúszik rajta könnyedén.

Az utolsó alkatrész a horog. A megfelelő akadás biztosítása és az erőszakos fárasztás során megelőzendő annak kitépését, kifejezetten nagyméretű horgok javasoltak. 2-1-1/0 az általam jellemzően használt méretek. A klasszikus, széles öblű pontyozó formák remekül működnek. Jobban szeretem a füles horgokat, de nyugodtan használhattok lapkás kialakításút is. Ilyen méretekben a szakáll már általában elég markáns. Kifejezetten jók azok a típusok, ahol a horoghegy kihajlik a szár síkjából. Rengeteg jó, erős horgot áruló márka van, az én kedvenceim az Owner, a Gamakatsu és a Sasame.

A fenti végszerelék egyszerű, egyetlen csomó, a horogkötés van rajta, mégis számos állítási lehetőséget biztosít. Az eresztéket úgy célszerű beállítani, hogy az úszó hosszú antennájából csupán kevés, egy ujjpercnyi álljon csak ki, így látni fogjuk a kiemelős és az elhúzós kapásokat egyaránt. A horogelőkét általában rövidre, 10-15 centisre veszem, hogy az úszó hamarabb jelezzen. Ha finnyázás van, lehet kicsit hosszabb is.