Tökéletes
Nagyon ritkák az ilyen napok. Amikor szinte
tökéletes minden. Az idő, a halfogás, még a társaság is. Ez egy ilyen nap volt.
A Nap első sugaraival együtt szinte berúgta az
ajtót a Reggel. Jobbról, a domb mögül tört rám a fény, akkor, amikor épp
elkészültem mindennel. A láda állt, az etetőkaja felnedvesítve, mindkét bot
éles. Sajtos anyag a kosarakban, csonti a horgokon. Jó harminc méterre dobáltam
a végszerelékeket. Az alacsony vízállás miatt legalább húsz méterrel beljebb
tettem le a ládát, mint általában. Így olyan távon horgászhattam, ami közelebb
esik a főmederhez. Közelebb a halakhoz.
A ládát a szokásosnál magasabbra állítottam, mivel
itt még hétvégén is komoly a hajóforgalom. Gyakran járnak erre azok a hatalmas
kirándulóhajók, melyek a parti pecások legnagyobb ellenségei. A parti zónában
olyan erős hullámverést generálnak, ami nem csak az etetést veri szét
pillanatok alatt, de a holmijaid és te magad is veszélybe kerülsz, ha nem
figyelsz oda. A múlt héten, amikor a rakparton autóztam végig, húsznál is több
horgonyzott a városban, szóval van még belőlük rendesen…
Már az első dobás halat adott, egész pontosan egy
márna húzta el a folyás szerinti alsó botot. Gyakran úgy különítem el egymástól
a két végszereléket, hogy az alsó boton egy mérettel kisebb kosarat használok. Most
például a fölsőn egy 120 grammos, az alsón egy 100 grammos, nagyméretű körmös kosár
(Alt Benjámin for president…) volt. A dobás során is figyelek arra, hogy
megfelelő távolság legyen a két cucc között és a kosarak különböző tömege is
segít abban, hogy ne akadjanak össze.
Csonti nélkül nem indulok el a Dunára, teszek
belőle az etetőanyagba és ezt használom a horogra is. Most azonban vittem
magammal felkockázott sajtot is. A dunai pecásoknak a sajtot nem kell
bemutatni, évtizedek óta használják csaliként. Nekem azonban eddig még nem volt
vele szerencsém, szerintem halat sem fogtam még vele soha. Az volt a koncepció,
hogyha sikerül márnát fognom csontival, akkor az egyik boton sajtra váltok és kipróbálom
melyiket veszik fel szívesebben. Így az első márna után le is cseréltem a
horogelőkét ehhez megfelelőre.
Az ínyencek kedvéért elárulom, hogy kétféle sajt
volt nálam. Az egyik klasszikus Pannónia. Tartós, horogálló. A másik egy
fűszeres cheddar. Kicsit morzsolódik ugyan, és a vízben töltött idő meglátszik
rajta, de ez azt is jelenti, hogy íz-/illatanyagait folyamatosan adja ki
magából. Ja, és rendkívül finom! Úgy kell otthon rakni belőle, hogy ne csak a
halaknak jusson. A nagy sajtdarabokat nem a horogra, hanem hajszálelőkére
fűztem. A nap végére nagyjából fele-fele arányban végzett a csonti és a sajt,
de a sajtra jellemzően darabosabb halak jöttek.
Sok márnát sikerült fognom, nagyjából húszat. A
pontos számot nem tudom megmondani, de azt hiszem ez nem is fontos annyira.
Kicsit lassabban indult a nap, de aztán kialakult valamiféle ritmusa a pecának.
10-15 percenként jött egy márna és elhúzta a csalit. Egészséges, 1,5-2 kilós
példányból volt a legtöbb, ezúttal kicsi nem akadt. Volt viszont négy kiló
körüli is. Egyes időszakokban inkább a sajtot ették, aztán bejött egymás után
három csontira, de volt úgy, hogy felváltva húzták ezt és azt is.
A partszéli sekély víznek köszönhetően a
legtöbbször nem is kellett merítőt használnom, Megvártam, míg a hal kifutotta
magát, aztán kihúztam a sekélybe és kézzel vettem ki őket. Egy-két példány volt
csak, amihez jobbnak láttam merítőt használni, mert egy kéz nem lett volna elég
a kiemelésükhöz. Ugyanígy tettem az egyetlen megfogott leánykoncérral is. Ő nem
volt ugyan olyan hatalmas, de tapasztalatból tudom, hogy teste sokkal jobban
csúszik az átlagosnál. Jobb a békesség.
Nem elég, hogy remek pecám volt, de két látogatóm
is akadt a nap folyamán. Laci reggel jött oda hozzám. Ő akkor már túl volt egy
éjszakai/hajnali pergetésen. Ráismert a kocsimra, lesétált hát hozzám a partra.
Beszélgettünk több, mint egy órát. Csinált néhány fényképet, ellátott pár
tanáccsal. Szívesen vettem, a Dunán igazából ő van otthon, én csak vendég
vagyok. Tényleg. Délután egy másik horgászcimbora kopogtatta meg a vállamat.
Pisti a feleségével sétált azon a szakaszon, ahol én is horgásztam. Neki is
tudtam mutatni néhány márnát.
Amikor reggel a partra értem, három fokot mutatott
a hőmérő, délutánra már húsz fok fölött jártunk. A Nap végig oldalról vagy a
hátam mögül sütött, így a verőfényes idő ellenére a napszemüveget sem kellett
előkotornom a hátizsákból. Szél, eső nem keserítette a napomat. Sok szép halat
fogtam, barátokkal beszélgettem. Ilyen az, amikor adakozó kedvében van a folyó.
Mindenkinek hasonló jókat kívánok!
Örülök hogy kipróbáltad a sajtot! A füstölt edami is nagyon fogós, főleg ha a sötétebb füstösebb sajtszél is megmarad a sajtkockán. Harcsát és testes szilvaorrút is fogtam már vele, amikor a marcik odaengedték őket is a horoghoz. Ha kosarat használok (általában etetés nélkül csúszóólommal sajtozok), akkor ugyanebből a sajtból szoktam reszelni az etetőanyagba is. Érdemes kipróbálni!
VálaszTörlésÜdv
Próbálni eddig is próbáltam már, de halat nem nagyon fogtam vele és ilyenkor az ember hamar visszatér a már bizonyított csalikhoz, esetemben a csontihoz. De holnap folytatódik a próbálkozás.
TörlésA fűszeres cheddar nálam kiemelkedik a többi közül, mert azt nagyon szeretem :-) A múltkor volt először példa arra, hogy a halak többet ettek belőle, mint én... Mondjuk akkora darabokat tettem fel, hogy szilvaorrú legyen a talpán, amelyik be tudja gyömöszölni a szájába, eléggé "márnás" megközelítésben csináltam. Szerintem holnap is ez lesz. Azt nem tudom, hogy a márnák eljönnek-e megint.