Ma este

Az volt a terv, hogy nem csinálok ma semmit. Aztán ahogy egyre jobban elmélyedtem a semmittevésben, valahogy egy orsó került a kezembe. Mindig így kezdődik… Az orsó után előkerült pár tekercs madzag, amit már az idei frissítésekhez szántam. A végére egy rendes szobapeca alakult ki, új cuccokkal, régiekkel és az idei év tervezgetésével.

A tavalyi horgászatok nyomot hagytak a felszereléseimen. A legtöbbet a dunai cuccok kaptak. Az orsók dobjain az elakadások, szakadások miatt rendesen megfogyatkoztak a zsinórok, ami maradt rajtuk, azok is eléggé nyúzottak. Le kell őket cserélnem. Az egyik brutál feederem gyűrűjéből kitört a betét. Novemberben még horgásztam vele, aztán a peca utáni pakolásnál a kezemben maradt a kerámia. Javítani kell. Az orsóim közt is van jónéhány, amelyet tisztítani és kenni szükséges. Ebben nem vagyok ügyes, találnom kéne valakit, aki megcsinálja.

Az utóbbi időben egyre népszerűbbé vált a vékony fonott főzsinór használata a finom, keszeges feederezésben. Hosszú ideig furcsán néztem az efféle szerelési módra, pedig logikus. A fonott nem nyúlik, a finom, maszatolós kapások is azonnal megjelennek a spiccen. A vékony zsinór segít a dobásnál, a víz áramlása is kevésbé hat rá, szakítószilárdsága még az ilyen kis átmérőnél is elegendő. Az angolok kötnek elé monofil dobóelőtétet. Kíváncsi vagyok rá, hogyan működik ez a gyakorlatban. Két orsómat is felszerszámoztam így, idén szeretném kipróbálni.

Az elmúlt években a dunai feederezésen kívül a method pecával töltöttem a legtöbb időt. Kedvelem, jó és eredményes módszer, ám idén szeretnék visszatérni kicsit a klasszikus, hosszúelőkés feederezéshez. A kétezres évek elején ezzel kezdtem a rezgőspicces pecát. Keszegekre, pontyokra egyaránt így horgásztunk, nem is eredménytelenül. Számos új tapasztalattal felvértezve talán megint működni fog. Lehet, hogy jobban is. A másik módszer, ami egyre inkább birtokba veszi a gondolataimat, az a folyóvízi úsztatás. Ezt sem műveltem évek óta, de a hozzávalók megvannak (na jó, egy melles nem ártana, de azt majd ősszel). Előástam azokat az úszókat, amikkel sok éve a Tiszán, később a nagy folyón próbálkoztam. Sőt, néhány ajándék pedzőt is, amit még tavaly kaptam, mert már akkor is beszéltem efféle terveimről. Idén – remélem – nem csak beszélni fogok róla.

Majd’ húsz év szolgálat után idén nyugdíjba küldöm két legendás orsómat, egy Shimano Baitrunner Aero 6000 GTE párost. A dunai feederezéshez használtam mostanában őket. Megbízható, strapabíró orsók a mai napig, ám én jobban kedvelem az elsőfékes orsókat, még nyeletőfékes kivitelnél is. Márpedig arra (a nyeletőfékre) bizony szükség van, ha két bottal akarsz horgászni a Dunán és nem szeretnéd, hogy valamelyik felszerelésedet elragadja a folyó egyik vehemens lakója. Az utódok már itt vannak az asztalon. Elsőfékesek is, nyeletősök is. Még egy dolgot tudnak, ami fontos: dobjaik csereszabatosak a messzedobós feederezéshez használ Ultegráim dobjaival. Jó szolgálatot tesznek majd.

A sok matatás végén kezembe került pár wobbleres dobozom is. Néhány csukás pecát és egy-két szerény eredménnyel zárult balinos dobálást tudok csak a tavalyi évről felmutatni. Ez nem sok. Ahogy egyik fahalat vettem ki a másik után a dobozokból, egyre jobban birtokba vett az érzés, szükség lenne több pergetős élményre. Erős fogadalmat tettem hát: A fogatlan ragadozók, balinok és domolykók éve lesz az idei! Hát, meglátjuk…

Láthatóan sok dolgom lesz idén 😎 De sebaj. Van már horgászkártyám és egyre közeledik a március. Addig pedig időnként kipakolok néhány horgászcuccot a nappaliba. Matatok köztük és terveket szövögetek. A feleségem és a gyerekek már megszokták. Elmennek mellettem, rám mosolyognak. Néha vidáman, néha beletörődéssel.