A tanyán

Nem vagyok az a versenyző típus. Ennek ellenére van egy olyan tó, ahová évente kétszer elmegyek versenyezni. Olyan a hely hangulata, olyan a társaság, ami és akik miatt érdemes ezt az évi plusz ezer kilométert belepakolni az autóba, meg minden egyebet felvállalni, ami még ezzel jár. A nyíregyházi Verba Tanyáról van szó.

A tanya a túlpartról

A sziget vége

"Csabi fája"

Szokás szerint a verseny előtti nap, kora délután érkeztünk a párommal. Mások komoly edzéssel múlatták az időt, néhányan már több napja is. Az én célom az volt, hogy Ági horgászhasson kicsit. Megtaláltam Polyák Csabit a szokott helyen, a fűzfa alatt. Éppen befejezte az aznapi „munkát”, pakolt már össze, mondván: jön az idő! Az idő valóban közelített, két zápor szélét is elkaptuk később, de komoly zuhé szerencsére nem szakadt a nyakunkba. Letelepedtem Csabi mellé, előkészítettem a terepet Ági pecájához. Végül nem jutott túlzottan sok idő erre, mert bár az eső elkerült, elég erős szél kerekedett, s minden volt már a dolog, csak kellemes horgászat nem. E „kellemetlen”, mintegy másfél órás peca alatt is sikerült azért szép dévért, kárászt és két pontyot fogni.

Parton

A versenyen egy olyan szakaszra kerültem, ahol eddig még nem horgásztam. A nagy tó 47-es számú helyét, a szektor egyik szélét húztam. Általában nincs szerencsés kezem a sorsoláshoz, de ezúttal nem lehetett panaszra okom. Igaz, a legkevésbé halas feederes szektorba húztam (ennek valószínűleg a számunkra kedvezőtlen szélirány volt az egyik oka), de a szélső hely kicsit több mozgásteret adott.

Reggel

A verseny elején rendesen ráhoztam a frászt a többiekre, hiszen az első másfél órában vagy húszkilónyi hallal nyitottam, három darabban, miközben máshol csak egy-egy hal akadt. Azt hittem, hogy eljött a kánaán, de tévedem. A továbbiakban csupán még két pontyra és egy kárászra futotta. Volt még ezen túl egyetlen vesztett halam, de ez a rövid előkén, monofilt használva előfordul.

Másfél óra

Két etetést csináltam. Az egyiket a helyi szokás szerint messze, a szemközti nádfal elé, a másikat tőlem csupán 7-8 méterre, kihasználva a szélső hely adta lehetőséget, kissé oldalra. A távoli etetésre kb. 10 kosárnyi, magokkal kevert pontyos etetőanyaggal alapoztam. A közelire kizárólag szemest lőttem csúzlival, de azt folyamatosan. A verseny ideje alatt ellődöztem rá úgy egy zacskónyi 8 mm-es pelletet és négy doboz csemegekukoricát. Nagyjából tízpercenként dobtam újra. Ezzel és a folyamatos csúzlizással egész jól eltelt az idő. A hatórányi verseny több mint felében a távoli etetésen horgásztam, kb. minden harmadik-negyedik dobásra rápróbáltam a közeli helyre. Több időt kellett volna a közeli etetésen töltenem, de erre csak a verseny végeztével jöttem rá. Ugyebár.

Oda...

...vissza

Végig töltős method kosárral, rövid előkével, fűzött csalival horgásztam. 12-es és 10-es szakáll nélküli horgokat használtam. Horogcsaliként sok mindent próbáltam, a benti etetésen a 8 mm-es, ananászos lebegő bojli, a part előtt pedig a két szem konzervkukorica és kenyér (a megfelelő instrumentummal kis korongokra szabdalva) kombinációja adta a halakat.

Közben esett is...

...nem kicsit

A szektort végül Gombási Zoli nyerte (ezúton is gratulálok neki, ő is rendesen „végigdolgozta” a versenyt) 38 kilónyi fogással, én 28 kilóval lettem második. A verseny lefújása után átadtam a botot a páromnak, aki 5 perc elteltével kivarázsolt a közeli etetésről egy 10-es pontyot. Ennyi, kérem…

Aztán odébbálltunk, máshol horgásztunk tovább

Ez most hogy is van?

Na végre...

Kukucs

Meglett

Aznap délután még horgásztunk a kedvesemmel egyet, kicsit odébb költözve a versenyen elfoglalt helyemtől. Sűrű peca volt, akasztottunk dévért, compót, kárászt, pontyokat és vagy öt amurt a nagyjából két-két és fél óra horgászat alatt. Másnap már olyan cudar idő kerekedett, hogy nem volt esély horgászni. Kényelmes ébredés után reggelivel távoztunk a tanyáról.

Kosztos

Fecskék

Augusztusban páros verseny, amin Norbival, Cibus kiszállása óta állandó jellegű, helyi tettestársammal indulunk, és talán még egy, nem versenyzős hobbipecára is futja majd itt idén. Keveset horgászom ilyen intenzív vizeken, de ezt ki nem hagynám. Köszönöm Verba Szilvinek a zsákmányos fotót, az az ő érdeme. És köszönöm Sanyi bátyámnak a vendéglátást, amiben ezúttal sem volt hiány.

Jó pecát mindenkinek!