Hosszú, horgászat nélkül eltelt hetek után ennyi
jutott ma. De megérte, mert remekül szórakoztam. A Duna közel öt méter
Budapestnél, így azok a helyek, melyeket többé-kevésbé ismerni vagyok
szerencsés, meghorgászhatatlanok. Maradt az RSD. Este még nem tudtam, hova
indulok majd, így inkább két pickert pakoltam a botzsákba, azzal bárhol
elboldogulok.
Az óra
reggel ötre volt beállítva. Felébredtem ugyan, de csak annyira, hogy meggyőződjek
róla: Az kizárt, hogy felkeljek! A következő próbálkozást nyolc körül abszolváltam,
immár több sikerrel. Bekúsztam a kádba, még ébredeztem kicsit. Aztán uzsgyi…
Útközben volt egy harmadik típusú találkozásom. Földönkívüli volt az illető (ez
egész biztos) és egy öreg Fiat Bravot vezetett. A taksonyi elágazásnál
kanyarodott elém. Néhány erős kormánymozdulattal úrrá lett a félelmetesen
imbolygó autón, majd az anyósülésen ülő barátnője (feltételezem) egy taknyos
zsebkendőt hajított ki az ablakon. Néhány unalmas kilométer megtétele után épp a
kanyar közepén unta meg az előtte haladó kocsi tempóját és kivágott előzni. A
szemben érkező Passat sofőrjének lélekjelenlétén múlott csupán, hogy tovább
mehettem horgászni és nem egy ocsmány balesetnél kellett segédkeznem a
mentésben.
 |
| Teljes komfort |
Fél tizenegy volt, amikor elkezdtem végre a pecát.
Mellettem Lajosék szép keszegeket fogdostak bolognaival, én pickerrel láttam
neki, lévén az volt nálam. A 0,18-as főzsinóron egy rövid gubancgátló csúszott,
melyen egy nagy befogadóképességű. 20 grammos kosár fityegett. A 60 centi
hosszú, 0,14-es előkezsinóron először 14-es, később 12-es Gamakatsu cipelt
magával két-három csontit. Rápróbáltam a konzervkukoricára is, de arra alig
volt érdeklődés. Édes, földdel nehezített, magokkal bőven bélelt etetőanyagot
használtam.
 |
| Az első hal |
 |
| Aztán kicsit nőtt a méret |
Az első órában inkább az apróbb keszegek látogattak.
3-4 perces időközönként dobtam friss töltetet nekik, úgy minden másodikra akadt
halam is. Leginkább karikák, de akadt kisebb dévér, egy bodorka, sőt, a
süllyedő csontikat még egy vezérküsz is megkívánta egy alkalommal. Nem volt ez
rossz, de ami eztán következett, az igazán remeknek mondható. Lajosék dél körül
pakoltak, mentek én pedig távoztukkal együtt belekezdtem egy pörgős kis
keszegezésbe.
 |
| Átlagos |
 |
| Ez is |
 |
| Vezérküsz |
A sort egy darabos dévér nyitotta. A kapás ugyanazzal
az ideges spiccráncigálással kezdődött, mint előtte már oly sokszor, de
határozott húzással folytatódott. A háromméteres pálca a bevágás után ívben
maradt, a nyálkás zsákmány pedig lustákat rúgott, nem úgy rázta magát, mint
elődei. Mintegy varázsütésre megtelt előttem élettel a pálya, minden dobást
halra váltottam a következő két órában. A bedobás után két perc volt a maximum,
amennyit a horgon lévő csontik békében tölthettek a fenéken, de inkább előbb
húzta el valami.
 |
| Aztán egyszer csak... |
 |
| Szebbecske |
Karika, karika, dévér. Karika, karika, dévér.
Karika, karika, mi ez?!? Süllőcske. Nocsak! Megörültem neki. Horogszabadítás
után küldtem is vissza rögvest, néhány bitet tartottam csak meg belőle, mint ma
az összes zsákmányból. Remekül pörgött a peca, remekül telt az idő.
 |
| Hoppá |
 |
| Aztán megint... |
Mindeközben egy népes kacsacsaláddal osztoztam a
köveken. A kismadarak hangos sipákolás közepette jobbra-balra cikáztak előttem.
Nem zavarta őket semmi, átgyalogoltak a zsinóromon, a parttól úgy 8-10 méterre
csobbanó etetőkosarat pedig mindenképp meg akarták szerezni. Szerencsére nem
jártak sikerrel…
 |
| Átjáróház |
Nem vagyok egy amolyan keszegezős fajta, korábban
többre becsültem a darabosabb zsákmányt. De mostanában egyre nagyobb kedvvel
űzöm ezt is. A mai peca pedig annyira jól esett, hogy még! Kiváló szórakozás
volt. Holnap is rápróbálok.
 |
| Keszegezni jó! |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése