Paduc-expressz

Ülök a hűvös szobában, a hollandok ismétlésben alázzák a spanyol válogatottat. A laptop a térdemen, pötyögöm ezt a bejegyzést. A karjaim, a lábaim vörösre égtek délelőtt, megpróbálom a gépet úgy elhelyezni, hogy ne fájjon. Nem könnyű.

Reggel fél hétkor álltam meg a kocsival a töltésen. Játszótársaim tilalmi idejének kezdete óta nem voltam a Dunánál, de erős fogadalmat tettem, hogy amint letelik az idő, visszatérek! Akárcsak a floridai kormányzó anno, még gépember korában… És így is lett.

Kétkilónyi etetőanyag, egy kiló föld, hasonló mennyiségű magkeverék, egy nagy adag folyékony aroma. Ezeket hoztam a vödörben, persze már előző este bekeverve. Az egész cucc édesbe hajlik, a tető levételekor szinte orrba gyűrt a karamell tömény illata. Fél liter csonti, egy része horogra, egy másik része a kosárba kerül. A kenyérkereső Fox botokat hoztam, ezek a négyunciás kosarat még eldobják, a nagyobbakhoz már igazi buzerátor kéne. De ide elég ez is. A víz magas volt, a kövezés tetején ültem, a Duna csak fél méterrel lejjebb. Ilyenkor már húz a víz rendesen, de a nehéz kosár megáll a kőszórás aljánál.

A kövezés tetején

Nagy kosarak, erős spiccek

Nem tudtam mi lesz. Márciusban a márnák jöttek gazdagon, jász, paduc csak elvétve akadt, dévér egyáltalán nem. No meg a szörnyecskék, azok állandóan. Ma is egy apró gébbel kezdtem, s az első pár dobással be is gyűjtöttem az etetés helyén hasaló rusnyafejűek többségét (reméltem). A magas vízzel együtt jár a több uszadék, az adott időszakkal pedig a nyárfaszösz, aminek nagyja már nem fent, hanem vízközt érkezik. Takarítottam is a zsinórt minden második-harmadik dobás után, de még épp elviselhető volt a dolog. Akkor lettem csak hisztis kicsit, amikor egy-egy nagyobb hajó megmozgatta a partszélben megülő nagyobb uszadékokat, néhány percre szinte lehetetlenné téve a horgászatot.

Rusnyafejű

Ilyenek jönnek a hajók után

Az első ezüstös csontifaló egy fél kiló körüli paduc volt. Úgy indult a dolog, mintha géb remegtetné a spiccet, de aztán két keményet bele is bólintott a bot a kapásba, nem lehetett elrontani. Nagyon megörültem neki. Első hal lévén többet kellett várnia a visszaengedésre, mert egy-két fotóval többet szántam rá a szokásosnál. A következő fogás az előző paduc ikertestvére volt, s az első pihenőig meg sem álltam ötig. Volt két rontott kapásom és egy bent maradt előkém is. Szünet.

Az első

Így akadt

Mehetsz

Az egyik szerelékemen – titkon márnában bízva – vékony fonott előke volt, a másikon közepesen vastag monofil, markáns horoggal (kb. 10-es Gamakatsu), amin megfér vagy öt csonti egymás mellett. A paducoknak a monofil előke tetszett, a fonottra csak géb jött, hál’ Istennek elég kevés. Jó negyvenperces szünet után vette kezdetét a második „turnus”, ismét csak paducokkal, azokból is szinte kizárólag az egyívású, 40-60 dekás példányokkal. Egyetlen kisebb, bő arasznyi halacska keveredett közéjük, el is neveztem őt Öcsinek.

Öcsi

Bő másfél óra leforgása alatt fogtam tíz vésettajkút, volt négy vagy öt rontott kapásom (olyan is, ami meg sem akadt, olyan is, ami igen, de útközben maradt le a hal). Kicsit hosszabb előkét kötöttem, az eredetileg 75 centis monofil kanóc 90 centis lett, ezzel magyaráztam aztán a kevesebb lemaradást, de igazából nem volt kevesebb.

Újabb

Vissza

Pihenő. Reggeli, bámészkodás. Kajakosok. Visszatértek délelőtti edzésükről, elnyűttek, fáradtak. Ki is tekertem a cuccokat, ne kelljen kerülniük miattam. Lévén a kőláb aljánál horgásztam, a zsinórok elég meredeken mutattak lefelé, de jobb a békesség. Nekem az a 10 perc, amíg elkavartak előttem, nem hiányzott nagyon, ők meg hálásak voltak (na jó, nem mindegyik), mert megspórolhatnak vagy két tucat evezőhúzást. Fejenként.

Nem sok idő volt már hátra addig, amíg pakolnom kellett, de egy újabb paducroham még előttem volt. Nyitányként egy közel kilós példány tette tiszteletét, aztán még négyet fogtam a „szokott” méretből is. Két rontott kapás és két elvesztett előke, ez utóbbiak rögtön a bevágáskor szakadtak, valószínűleg kövön sérült mindkettő. Mivel a fölső botomon a fonott előkét monofilra cseréltem, azon is volt két halam.

Szebbecske

11 után a nap már fájdalmasan sütött, az alkarom és a lábam nadrággal nem fedett részei vörösen izzottak. Pakoltam, mentem. 20 paduc, 10 géb, egy remek délelőtt. Ennyi volt.