2014. június 12., csütörtök

Semmi


Aki ezt a blogot olvassa (ezúton is ölelés neki, meg ilyenek…) azt gondolhatja, hogy a blogger életének legnagyobb problémája az, hogy milyen aromát használjon a dunai feederezéshez, hogy a pergetéshez használt orsója szépen rakja-e a zsinórt, meg hogy jön-e a paduc ütemre. Ha ezt gondolja, akkor jó. Nem azért, mert így van, hanem azért, mert ezen a helyen erről szeretnék beszélni. Azt szeretném, hogy az ide tévedő betűfogyasztó ezekkel a „problémákkal” szembesüljön.


Egyébként ugyanott élek, mint ti. Butaság, szemfényvesztés, tolvajlás, arcátlanság, hozzá nem értés, igénytelenség, arrogancia, pénztelenség, hazugság, pöffeszkedés, részvétlenség. Halványodó remények. Kilátástalannak tűnő küzdelmek. Ezek vesznek körül engem is. Hogy mi van itt rendben? Semmi.


Van viszont család. Az sem mindig egyszerű, de van és az enyém. Imádom. Vannak barátok. Kevés igazi, de igaziból mindig kevés van. Az igaziak ilyenek. Vannak kollégák. Együtt toljuk, egymásért is. Van tisztelet, mosolygás és értelem. Vannak körülötted normális dolgok. Emberek, gesztusok, pillanatok. Valami.


Aztán van a peca. Az is valami. Szombat reggel megyek a Dunára… :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése