2014. december 7., vasárnap

Alulról


Új vezetőséget választott a MOHOSZ. Összeállt egy fotóra néhány félszeg/délceg (ki hogyan…) úriember, ezt a képet nézegethetjük mi pecások. Hogy egyébként ez a változás ténylegesen mit jelent? Fogalmam sincs.

A „fogalmam sincs” jól jellemzi kettőnk – a MOHOSZ és én – kapcsolatát. Mert bár 30 évnél is régebben horgászom, de tényleg fogalmam sincs, hogy mit is csinál ez az általam pénzelt szervezet. Mondjuk, pénzelek én úgy sok mindent és mindenkit, hogy nem is tudok róla, ez ebben az országban haladó hagyomány. Ennek ellenére nem biztos, hogy az én szegénységi bizonyítványom az, hogy nem ismerem a legfőbb horgász-„érdekvédő” szervezet tevékenységét.

Nem vagyok abban a helyzetben, hogy elmondjam, milyen ma a MOHOSZ, de azt el tudom mondani, hogy innen alulról milyennek látszik. A MOHOSZ az átlag horgász számára egy távoli izé. Egy megfoghatatlan valami, ami pénzt szed be tőle, de hogy mire költi, egyáltalán mit csinál, arról fogalma sincs. Öltönyös öregembereket lát, akik időnként beleszólnak a dolgokba, akik ott vannak, ahol a fontos dolgok dőlnek el, de nem igazán tudja, hogy ki küldte oda őket és ott mit mondanak. Egy horgászújságot ismer, ami olcsó (az ő pénzéből, persze), s amiben a huszonegyedik század technikái keverednek a hetvenes évek termelői tudósításainak stílusában írott sorokkal.

A struktúra még mindig „mozgalmi”, pedig a bázis már régen nem úgy épül fel, mint amikor ez a rend kialakult. Az alapegység ma is az egyesület, ami évtizedekkel ezelőtt még valódi közösségi tér volt, mozgalmas, élettel teli hely. Ma a pecások többsége – ha tehetné – a sarki vegyesboltban vásárolná meg horgászengedélyt, a kenyérrel és a felvágottal együtt. Nem mondom, hogy ez jó, de azt igen, hogy ez a realitás. Az egyesület nem közösségi tér már, sokkal inkább egy kicsi, zárt egység, ami sokak számára csupán adminisztratív funkciókat lát el. (Tisztelet a létező, bár attól tartok nem túl gyakori kivételnek!) Ha a horgászat érdekképviselete ezen egyesületektől indulva jut el a döntéshozókig, akkor attól tartok, a többséget ma már nem képviseli senki.

Vizek százait kezelik az egyesületek. Ez értékes jog és komoly felelősség. Egy szakma. A többség - ide értve engem is - vajmi keveset tud erről. Nincs idő, nincs lehetőség ezzel foglalkozni. A "Ha érdekel, ha fontos neked, nézz utána magad" érvelés jól hangzik, de nem helyénvaló. Szívesen leírom egyszer, hogy miért, de ez túlmutat a jelen bejegyzés keretein. Bízni lehet csak benne, hogy akik csinálják, azok jól teszik. A vizek partján járva sok csalódás ér.

Azzal kezdtem, hogy fogalmam sincs, mit jelent az új vezetőség megválasztása. Azt azonban tudom, én minek örülnék. Annak, ha kinyitnák az ajtókat, ablakokat felénk. Láthassuk végre, mi történik odabent. Magyarázzák el, mutassák meg, miért jó, hogy vannak. Nagy dolog lenne, régóta hiányzik már. És annak, ha elgondolkodnának végre azon, hogyan tovább. Nem kell fenekestől felforgatni mindent (eleinte biztos nem), de el kéne már indulni valamerre. Lehetőleg a jó irányba.

A kép innen: MOHOSZ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése