Olvass mást is!
Töredelmesen bevallom, a magyar nyomtatott horgászsajtót
– egyetlen kivétellel, de erről majd később – nagyjából három éve nem olvasom.
Leszoktam J Ne értsetek félre, ez nem a magyar lapok kritikája, egyszerűen így
alakult. Kifejezetten nyelvtanulási céllal kerestem angol nyelvű horgászlapokat.
Találtam is jó néhányat. Az angolom ma is pocsék (az újságok olvasásához nem
kell magas szintű nyelvtudás, idő kell hozzá, meg egy szótár), de a
horgászújságok megmaradtak.
Az angol lapok – a hazaiakhoz képest – ugyanazzal
az előnnyel bírnak, mint az egész horgászcikk kereskedelem: Egy sokkal nagyobb
piac termékei. Nem készítik sokan ezeket az újságokat, szerintem úgy tucatnyi
ember munkája lehet egy-egy lapszám, a főszerkesztőtől kezdve a fotósokon
keresztül a dizájnerig és az utómunkát végzőkig. Mégis halálosan profi,
látványos, szép újságok. Az újságcsinálás is csak egy szakma és úgy tűnik,
mintha az angolok ebben kicsit előrébb tartanának, mint mi. Pusztán csak
ránézésre.
A látványnál maradva még egy pillanatra:
hónapról-hónapra lenyűgöző fotókat látni ezekben a újságokban. A lapban
szereplő pecások nem maguk készítik a fotókat a horgászatok során, de még csak
nem is barátaikat kérik meg arra, fotózzanak nekik. A lap profi fotósai mennek
velük és ők készítik a felvételeket. Egy „kétbodorkányi” eredménnyel záruló
horgászatról olyan képek készülnek, hogy az embernek könny szökik a szemébe és
azonnal indulni akar…
Az egyes cikkeket nagyobbrészt a lap szerzői írják,
az újságban hónapról-hónapra szereplő profi vagy félprofi (értsd: nem ebből él,
de bevételei vannak ebből is) horgászoknak a pecát, az ötleteket és a halakat
kell szállítaniuk. Az sem egyszerű feladat… Van persze olyan horgász-celeb is,
aki maga írja a cikkeit, de ez a ritkább.
Fontos tudni, hogy alapvetően reklámújságok az
angol lapok (van kivétel is, de a többség az). Anno a magyar horgászújságok
változását szemlélve egészen mérges tudtam lenni e miatt, de mára rá kellett
jönnöm, hogy ez csak így működhet. Egy tartalmas, független, minden gyártóval
szemben hasonlóan kritikus lap létrehozása illúzió. Egy milliárdos horgász
tudna ilyet csinálni hobbiból, másként (önjáróan, magát eltartva) ez nem
működne
Reklámújságok, ám a színes és látványos küllemen
túl tartalom is van bennük. Sok márka versenyez (több, mint itthon), akik csak
úgy tudnak terméket eladni, ha segítenek használni is azokat. A horgásznak nem
csak eszközre, de élményre is szüksége van ahhoz, hogy holnap is megjelenjen
vásárlóként. Ennek megfelelően a lapok segítenek mind az alapvető technikák
megvalósításában, mind pedig az apróbb finomságok, ötletek átadásában. Minden
lapszámban találok egy-két, néha ennél is több apróbb-nagyobb dolgot, melyeket
használni tudok, vagy amik elgondolkodtatnak. Ennyi szerintem elég.
Érdekessé teszi a külhoni lapokat az is, hogy
kicsit bepillanthatunk egy, a miénktől eltérő kultúrába. Kicsit mások az
eszközök, mások a vizek, mások az emberek is. Ugyanazon problémára más
megoldások születnek.
Francia, olasz, német lapok ugyanúgy elérhetők
itthon, mint az angolok. Lengyelül, oroszul, finnül akarsz kedvenc hobbidról
olvasni? Miért ne? Szinte mindegyik megrendelhető az interneten. 5 perc és
eljönnek a postaládáig. Jó néhány horgászújságnak elérhető már számítógépre,
tabletre, telefonra optimalizált e-változata is. Én a papírt jobban kedvelem,
de aki ez utóbbit szereti, megtalálja.
Egy külhoni újság, mire a postaládánkig jut,
általában drágább, mint a hazai lapok. Az angol újságok ára egy évre úgy 15-18
ezer forint, közelebbről (mondjuk Németországból vagy Lengyelországból) lehet
olcsóbb. Ennyi pénzt elkölteni nem biztos, hogy érdemes a nélkül, hogy az ember
tudná, mit vesz. Ha az adott országban járunk, célszerű egy-egy lapot ott
megvenni az újságosnál. Több újság is árul régebbi lapszámokat olcsóbban,
ezekből is rendelhetünk. A legegyszerűbb próba, ha az e-lapot vesszük meg,
ehhez általában biztosítanak a kiadók hozzáférést, akár egy szám erejéig is. Ha
tetszik, érdemes beruházni!
Azt mondtam, hogy van olyan magyar újság, amit
olvasok. Ez a lap a Pecavilág, s ennek két oka van. Az egyik személyes, a másik
pedig – hogy úgy mondjam – üzleti. A személyes ok: van szerencsém a lapban író
szerzők közül többeket is ismerni. Kedvelem és tisztelem őket, szívesen olvasom
a munkáikat. Ezen túl is találok benne hasznos tartalmat, a földes sorozat pl.
átlagon felül hasznos volt anno. A másik ok az évkönyv. Újságosnál csak ritkán veszem meg a
lapot, leginkább csak akkor, ha valami olyan programom van, ahol több órát kell
várakoznom. Ilyenkor jól jön egy horgászújság. Viszont az évkönyvet (az év
során megjelent 12 lapszám egybekötött változatát) mindig megveszem. Nagyon jó
ötletnek tartom. Én kapok egy könyvnyi újságot kicsit kedvezőbb áron, a kiadó
pedig értékesíteni tudja az év közben el nem adott példányok egy részét. Ezt
nevezik úgy, hogy win-win J
Megjegyzések
Megjegyzés küldése