2015. szeptember 28., hétfő

A szabálykövetésről


„Egy kicsit megtapossuk, van ez 30 centi!” Hányszor hallottuk már ezt a mondatot, amint sporttársunk egy 28 centis csupafej/csupaszem pontyocska fölött morfondíroz? „Dévérre horgásztam.” Ezt egy egyébként általam tisztelt pecás találta mondani, amikor megkérdeztem, hogy miért pózol április végén márnával a Facebookon? Az említett horgászat alkalmával dévért ugyan nem, de jászt és paducot azért sikerült fognia. Amikre történetesen fogási tilalom van olyantájt. Van ezzel baj?

Van. Nem, nem hiszem, hogy az a két centi annyira jelentős különbség lenne. A fogási tilalommal védett halak mindegyike visszakerült a Dunába, nem érte veszteség a folyót. Akkor meg mi a gond? Az, hogy minden szabályunkat felpuhítjuk. Ma 2 centin morfondírozunk, holnap 5 centin fogunk. Holnapután a 15 centis ponty is zsákmány lesz. Ma, ha a valószínűleg megfogható 6 halfajból 5-re tilalom van, még feszengünk, még magyarázkodunk, ha gyengén is tesszük. Holnap már nem lesz bennünk kétség a felől, hogy helyesen jártunk el. Különben is, mit ugatsz bele?

Igen, jól gondolod, ez már messze nem csak a pecáról szól. Rólunk, az egész életünkről. Néhány hete egy sárga busz sofőrje simán átgurult Dunaharasztinál a HÉV-síneken a pirosban. Vagy negyven emberrel a háta mögött. Tudom, láttam, messze volt még a zöld hernyó. Akkor mi a baj? Ugyanaz. Minden szabályt felpuhítunk. De azt azért tudni kell, hogy az egész közlekedés a bizalomra épül. Arra, hogy a másik betartja a szabályokat. Ha nem lehetsz biztos benne, hogy a másik betartja a jobbkéz-szabályt, ha a zöldön nem mehetsz át biztonsággal, mert a másiknak a piros nem biztos, hogy megálljt jelent, akkor tudod mi lesz. Káosz. Haladunk.

Adót csalunk, 160-nal toljuk a pályán, 25 centis süllőt teszünk a szatyorba, s közben a legtöbben olyan országokba vágyakoznak, ahol – ma még – a szabálykövetés a minta. Mert ott lehet élni. Tényleg? Vajon miért?

2 megjegyzés:

  1. Lehet, hogy a legkevésbé szabálykövetők vágynak el? Szélmalomharcot folytatsz Miki! Abba ne hagyd! :)
    üdv mizsercsaba

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szó sincs harcról, inkább csak kis duzzogás van. A peca remek eszköz arra, hogy az ember valamennyire levezesse a hétköznapok feszültségeit, frusztrációit. Éppen ezért annyira zavaró, amikor a hétköznapok utánad nyúlnak és ugyanazok faszságok, kicsinyességek találnak rád, ami ellen ide menekültél. Milyen szerencsém van, hogy van ez a blog, kicsit beleüvöltök, hogy: Ááááááááááááááá... és máris jobban érzem magam tőle. Ennyi :)

      Törlés