A szabálykövetésről
„Egy kicsit megtapossuk, van ez 30 centi!” Hányszor
hallottuk már ezt a mondatot, amint sporttársunk egy 28 centis
csupafej/csupaszem pontyocska fölött morfondíroz? „Dévérre horgásztam.” Ezt egy
egyébként általam tisztelt pecás találta mondani, amikor
megkérdeztem, hogy miért pózol április végén márnával a Facebookon? Az említett
horgászat alkalmával dévért ugyan nem, de jászt és paducot azért sikerült
fognia. Amikre történetesen fogási tilalom van olyantájt. Van ezzel baj?
Van. Nem, nem hiszem, hogy az a két centi annyira
jelentős különbség lenne. A fogási tilalommal védett halak mindegyike
visszakerült a Dunába, nem érte veszteség a folyót. Akkor meg mi a gond? Az,
hogy minden szabályunkat felpuhítjuk. Ma 2 centin morfondírozunk, holnap 5
centin fogunk. Holnapután a 15 centis ponty is zsákmány lesz. Ma, ha a
valószínűleg megfogható 6 halfajból 5-re tilalom van, még feszengünk, még
magyarázkodunk, ha gyengén is tesszük. Holnap már nem lesz bennünk kétség a
felől, hogy helyesen jártunk el. Különben is, mit ugatsz bele?
Igen, jól gondolod, ez már messze nem csak a
pecáról szól. Rólunk, az egész életünkről. Néhány hete egy sárga busz sofőrje
simán átgurult Dunaharasztinál a HÉV-síneken a pirosban. Vagy negyven emberrel
a háta mögött. Tudom, láttam, messze volt még a zöld hernyó. Akkor mi a baj?
Ugyanaz. Minden szabályt felpuhítunk. De azt azért tudni kell, hogy az egész
közlekedés a bizalomra épül. Arra, hogy a másik betartja a szabályokat. Ha nem
lehetsz biztos benne, hogy a másik betartja a jobbkéz-szabályt, ha a zöldön nem
mehetsz át biztonsággal, mert a másiknak a piros nem biztos, hogy megálljt
jelent, akkor tudod mi lesz. Káosz. Haladunk.
Adót csalunk, 160-nal toljuk a pályán, 25 centis
süllőt teszünk a szatyorba, s közben a legtöbben olyan országokba vágyakoznak,
ahol – ma még – a szabálykövetés a minta. Mert ott lehet élni. Tényleg? Vajon
miért?
Lehet, hogy a legkevésbé szabálykövetők vágynak el? Szélmalomharcot folytatsz Miki! Abba ne hagyd! :)
VálaszTörlésüdv mizsercsaba
Szó sincs harcról, inkább csak kis duzzogás van. A peca remek eszköz arra, hogy az ember valamennyire levezesse a hétköznapok feszültségeit, frusztrációit. Éppen ezért annyira zavaró, amikor a hétköznapok utánad nyúlnak és ugyanazok faszságok, kicsinyességek találnak rád, ami ellen ide menekültél. Milyen szerencsém van, hogy van ez a blog, kicsit beleüvöltök, hogy: Ááááááááááááááá... és máris jobban érzem magam tőle. Ennyi :)
Törlés