Új dolgok

Három napot töltöttünk Ágival a Verba tanyán, Nyíregyházán. Felborzolt idegrendszerünk lenyugtatása és a barátokkal való találkozás volt az elsődleges cél, de azért a pecára is jutott idő. Vittem magammal néhány olyan dolgot, amit ott, akkor próbáltam ki először. Erről és a horgászatról néhány mondat:

Reggel

Smoke on the water

A déli, kora délutáni órák nagyon melegek voltak, így inkább a reggelt/délelőttöt és a késő délutáni időszakot töltöttük a parton. Volt ennyi idő alatt is elég fogás ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.

A pecára kétfajta etetőkajával készültem. Az egyik egy finom szemcsézetű, húsos/halas kaja volt a Sonubaitstől, a másik egy tartalmas, darabos, citromos-vaníliás etető, Erdei Attila nevével a zacskón. Ez utóbbit magokkal is felturbóztam kicsit. A halas kaját töltőszerszámos, lapos kosárba, a másikat pedig egy nagyobb befogadóképességű bordás kosárba szántam. A citromos kaja gyakorlatilag nem hozott halat, abban a pár napban valamiért nem kértek belőle. Fura, mert ugyanezzel az anyaggal többször fogtam szépen itt. De mindegy is, mert a másik, finom methodos etető nagyon bejött nekik, egyes időszakokban jól, máskor pedig nagyon jól működött.

A munkahely

Egy-egy bot, egy-egy hal

Szokás szerint egy-egy bottal horgásztunk. Sokszor leírtam már, hogy szerintem a kétbotos horgászat gyakran nem ad annyival több halat, mint amennyivel több kellemetlenséggel jár. Olyankor, amikor megy a hal. Pont itt, a Verba tanyán történt meg már sokszor, hogy egy bottal horgászva egyáltalán nem vallottam szégyent. Sőt.

Közelről

Ez is

A tó azon részén, ahol ezúttal letelepedtünk, a legtöbben a parttól messze, 50-60 méter távolságra keresik a halat. Néhányan pedig, akiknek ehhez megfelelő felszerelése és dobótechnikája van, elhorgásznak egészen a szemközti nádfalig, úgy 75-80 méterre. Ez mindig meglep, mert én azt tapasztalom, hogy errefelé a 15-30 méteres sávban nagyon sok hal mozog, s azok szépen foghatók is. Mi az összes halunkat erről a távról sőt, oldalra, az egyik csücsökbe eldobva a parttól mindössze 6-8 méteres távolságból fogtuk. Igaz, ilyenkor célszerű nem zajongani. Beszélgetni bátran lehet, de dobozokkal zörögni, kiabálni nem érdemes.

Gumis method kosár

Most fordult elő először, hogy gumis method kosárral horgásztam. A Preston in-line kosarait régóta használom. (Áginak ez utóbbit szereltem fel, nem akartam, hogy ő is kénytelen legyen kísérletezni.) Sokféle gyártó termékét kipróbáltam, végül ennél maradtam. Van még egy féltucat olyan márka, ami jó method kosarakat gyárt, nem ezért döntöttem a Preston termékei mellett. Egyszerűen kényelmetlen többféle típust, az ezekhez való többféle töltőt tartani. Ennyi.

Így segít a gumi

Meg így

A gumis kosártól azt reméltem, hogy rugalmasságával segít a szakáll nélküli horgot még a fárasztás izgalmasabb szakaszaiban is a helyén tartani. Jelentem, a feladatot tökéletesen megoldotta! Minden „botlást”, minden rossz mozdulatot korrigált, a jó bottal együtt tökéletes fegyvernek bizonyult. Egy hibája volt csak, bár az elég komoly. Ugyanis két alkalommal szakadt a gumi, két bajszos szájában is horog maradt, tízcentinyi előkével felszerelve. Remélem, vagy elvesztik idővel a szakáll nélküli tűt, vagy ha megfogják őket, a pecások megszabadítják. Két dolog is eszembe jutott ennek kapcsán. Az egyik: A Verba tanya halai 5-10 kilós példányok voltak, sokkal nagyobbak, mint amik az angoloknál jellemzők. Talán a gyártó a gumi terhelhetőségét ehhez mérte. A másik dolog: Nem tudhatom, hogy a bolt polcáról levett kosár mennyi időt és milyen körülmények között töltött. A hosszú tárolás, a meleg és különösen a napfény sokat árthat guminak. Nem adtam még fel, beszereztem olyan gumit (rakóshoz való, erős cucc), aminek jónak kell lennie. Ha azzal megbízható lesz, megtartom a gumis kosarat a fegyvertáramban. Ha nem, mennie kell…

A komplett cucc

A kész töltet, rajta az ananászos füstokádó

8-as golyó, 10-es horog

Ami a végére került

A végszerelék további elemei a szokásosak voltak. Nagy halakhoz a Guru MWG horgait használom. Megbízható, erős, soha ki nem hajló, szakáll nélküli tűk ezek. 12-es és 10-es méretben remekül illenek a 8-10 mm-es minibojlikhoz, pelletekhez. A horgokra csalitüskével szerelt hajszálelőkét kötöttem. A Ringers minibojlijaival és a Sonubaits Oozing bojlijaival fogtam a legtöbb halat. A gumis kosár jellegénél fogva fix, az in-line kosarat viszont csúszóra szereltem. A már kész töltetre a Kiana Goo ananászos, erősen füstölő (Power Smoke) változatából tettem egy keveset. Hiszek benne, hogy hasznos volt…

Kapás, de nagyon dulván...

A medium

Új botok is voltak nálam, ezekkel szeretném leváltani a már vagy 10 éve nálam szolgáló két 3,60-as Shimano Techniumot. Egy medium és egy heavy pálcám van ezekből, a mai napig felveszik a versenyt bármelyik új bottal. Egyetlen hibájuk, hogy rendkívül apró gyűrűik vannak a spicceken, annyira kicsik, hogy lehetetlenné teszik a dobóelőke használatát. Sokáig nézegettem a feederbotok kínálatát, de a kiválasztott pálcákat mindig vagy túl drágának találtam, vagy nem ütötték meg a kívánt szintet. Aztán tök véletlenül találtam rá a Manta Evo-X sorozatra. Minél többet nézegettem őket, annál inkább el tudtam képzelni, hogy ezekkel methodozom majd. Végül velem jött a boltból egy 3,60-as medium és egy ugyanilyen hosszú heavy. Ez még tavaly történt, az igazi próbára azonban csak most került sor.

Nincs menekvés

Itt már egész közel a hal

A Manták remekül vizsgáztak. Én a medium változattal pecáztam, Ági az erősebbet kapta. Szívós, erős, de rugalmas botok. A blank remek, a szerelvények megfelelőek, csak a nyél szándékoltan durva parafája volt szokatlan kicsit. A nap végére azonban már fel sem tűnt. A bottest kisebb kúpossága miatt az új pálcák kicsit angolosabbak, de csak épp annyira, amennyire még előnyös. Dobni, fárasztani kiválóan lehet velük. Picit fura, hogy a két eltérő erősségű bothoz azonos spicc-sor (2, 3 és 4 uncia, a legfinomabb üveg, a két erősebb karbon) tartozik, de jobban végiggondolva jól használhatók így is.

Nem tudom hány pontyot fogtunk végül, nem csináltunk összesítést. Sokat. Dévérből jött vagy két tucat. Szép példányok élnek a tóban, de mivel nem rájuk horgásztunk, most annyira nem örültünk nekik. Amur nem akadt, másoknál sem láttunk, csupán egy-két példányt, azok is a kisebbjéből (itt az ötös amur kicsi, bőven 10 feletti darabok laknak szép számban). A megérkezésünk napján kaptak egy szakajtónyi lucernát, talán ezért nem ettek nagyon, másnap délelőtt a szokatlanul hűvös idő vehette el a kedvüket. Vasárnapra viszont már nincs magyarázatom, valószínűleg banális oka lehetett: nem előttünk mozogtak. Kárász és compó sem akadt, pedig ezek állománya is jelentős.

Nagyon jót pecáztunk. Ez a Verba tanyán nem ritka, sokaknak ad élményt, nekünk szinte mindig. Két hét múlva páros verseny (idén nagyon korán rendezik, általában ősz elején szokott…), úgyhogy hamarosan visszatérek. Jó lesz az is.