Kenyérkeresők: A durungok
A feederezésben inkább a finomabb megoldások híve
vagyok, a felszereléseim nagyobb része is ennek megfelelő. Van viszont a
fegyvertárban néhány olyan pálca, ami nem kifejezetten finom. Sőt. Távoli
feederes horgászathoz használok 3,90-es és 4,20-as messzehordó botokat, de amikről
most szó lesz, azok megeszik reggelire ezeket is. A két durung.
A Spro Team Feeder botok első generációjából valók,
3,9 méter hosszúak, XXH jelölésűek, a dobósúly megadott maximuma 250 gramm. Az
a pálca, ami ilyen paraméterekkel rendelkezik, nem lehet más, mint durung.
Tényleg, márkafüggetlenül. Ha kézbe veszed, egy vaskos, nehéz paradicsomkarót
tartasz a kezedben. Ha előtte kipróbáltad már mondjuk a kedvenc feederemet, egy
Shimano Aerocast Mediumot, azt gondolod, hogy ez a szörnyeteg más módszerhez (harcsázáshoz?)
termett. De nem, feeder ez is.
Ha nem horgásznék a Dunán, eszembe sem jutott volna
ilyen botot venni. Van azonban a folyón néhány olyan horgászhely, ami elég
komoly igénybevételt jelent a botok számára. Mély, erősen áramló víz, a parttól
kicsit távolabb húzódó törésvonal. Sokan ilyen szituációban inkább ólommal
horgásznak és amennyiben a hely a halak táplálkozási vagy vonulási útvonalán
van, a fogások sem maradnak el. Én azonban csökönyösen hiszek az etetőanyag
csalogató hatásában, még akkor is, ha annak jó része hamar távozik a „hasznos”
zónából. Ha lehet, ilyen helyen is szívesen használok etetőkosarat, ami
célszerűen nagyméretű és -tömegű. A bedobott tömeg (kosár+kaja) elérheti a
300-350 grammot. Ehhez nem elég egy átlagos heavy feeder, ehhez egy ilyen bot
kell. Egy durung.
Gábor a botot promótáló filmben 360 grammot hajigált vele, igaz nem nagy távolságra. Tapasztalatból mondom: tényleg megoldja. Adódik a kérdés, miért nem egy erős, de hagyományos botot (legyen az két- vagy háromrészes pontyozó vagy teleszkópos pálca) használok? A kapások jórészt azon is láthatóak lennének, a nagytömegű végszerelék hajigálására pedig kézenfekvőbb egy ilyen nyél. A válasz a Team Feeder akciójában rejlik.
A bot fölső fele meglepően rugalmas, ha nem értitek
félre, azt mondom: érzékeny. E szó természetesen csak viszonylagos. Aztán,
ahogy haladunk tovább a nyél felé, ott van benne az erő is, nagy átmérőjű és
komoly falvastagságú a blank alsó része. Erős, mint a bivaly. E kettősség –
rugalmas fölső- és erős alsó rész – lehetővé teszi, hogy a nagy dobósúly
mellett is meglepően rugalmasan nyúl utána a halnak, a kapást jól jelzi.
Erejéhez képest viszonylag vékony horogelőkék is használhatók vele, bár e
tekintetben azért ráfér egy kis segítség. Erre alább még visszatérek.
A bot gyűrűi, különösen a spiccrészen feederhez
képest kifejezetten nagyok. Ennek én két előnyét tapasztaltam: egyrészt a
dobóelőkét és a főzsinórt összekötő csomó problémamentesen áthalad rajtuk,
másrészt a zsinórra kirakódó, a víz által sodort apró szemét nem vagy csak
ritkán tömi el a gyűrűket.
Főzsinórként 0,22-es vagy 0,24-es monofilt
használok hozzájuk és mindig kötök dobóelőkét 0,18-as fonott madzagból,
jó három bothossznyit. A horogelőke 0,16-0,20 közötti monó vagy 0,10-es fonott,
a horogméretek 10-14 közöttiek. Ami fontos még, hogy a horogelőke és a fonott
dobóelőtét közé mindig beiktatok egy 10-12 centis erőgumi-darabot. Ez muszáj az erős bot miatt és azért, mert a zsinóron fickándozó, nagytömegű etetőkosár
maga képes leverni még a jobb halat is a horogról, ha valami plusz rugalmasság nincs
a rendszerben.
Orsóként valami nagyméretűt, kétbotos peca esetén célszerűen nyeletőfékest igényel. Én tizenéves Shimano Baitrunner Aero 6000 GTE-ket használok rajtuk. Kifogástalan párosítás, de biztos van még legalább százféle olyan kurbli, ami egy ilyesféle szörnyetegre megfelelő.
Pár éve még nem gondoltam volna, hogy egy ilyen
botot valaha használni fogok. Ma nem csak, hogy használom, de meg is kedveltem.
Kibírja azt a terhelést, ami miatt megvettem, sőt annál egy kicsivel többet is
tud. Viszonylag finom végszerelékkel is működik, a kisméretű halak megfogása
során nem reménytelenül merev, a nagyobb halak fárasztásánál pedig kifejezetten
segítőkész. Jók ezek a durungok, ilyen halakat fognak:
Van hogy a finomkodás mit sem ér.
VálaszTörlésTegnap kifejezetten nagy 1/0-ás hayabusa horgot vettem a horgászboltban, meg is jegyezték, azzal egy csónakot is ki lehet húzni. Igen, mondtam, de kell ekkora, hogy legalább három vastag harmatgilisztát feltegyek rá, mert ahol horgászom az 500 grammos ólmot is piheként viszi a víz, a nagy márnák viszont nagy duncs csalira kapnak csak. Azt mondták, ők sporthorgászok. Én meg sikeres, ilyen terepen is.....
Hát néha muszáj erősíteni, mindent a hely szab meg, a körülmények. Folyóvizi horgász meg akkor sikeres, ha tud alkalmazkodni, improvizálni! :)
Ez sok versenyen is megmutatkozik!
Az írásod tetszik, valósághű, as képek pedig arra késztetnek, hogy holnap kilépjek egyet én is horgászni, de addig még vár egy Lord koncert az este....
Üdv