2017. június 4., vasárnap

Peca light


Egy doboz apró wobbler, orsó, 2-10 grammos pergető pálca, egy kis merítő. Fluorkarbon madzag előtétnek, egy zacsi kisebb kapocs, olló, fogó ilyesmik. Amit lehetett, betettem egy hátizsákba, mellé raktam az engedélyem, a napszemüvegem. Ezeket szépen betámasztottam a sarokba, minden mást összepakoltam a költözéshez. Arra gondoltam, ha már nagyon nem bírom a peca nélkül, ezekkel bárhol, bármikor horgászhatok annyit, ami az elvonási tünetek enyhítéséhez elegendő. Ma lementünk a telekre. Persze, hogy nem bírtam ki.

Bringára ültem és kitekertem a „piactérre”. Egy hosszú, szabadon bejárható partszakasz, ritka az ilyen az RSD-n. A partszélben snecik légiói teszik a dolgukat, körülöttük pedig balinok cirkálnak és szedik a vámot a gyengébb, lassabb vagy csak peches küszök közül. Nem nagy példányok, bár a fene tudja, némelyik rablás asztalnyi burvánnyal, fröcsögéssel jár. Azt gondoltam, egy-két fenekeszeget csak becsaphatok a nálam lévő instrumentumokkal. Nem, nem voltam túl ügyes.

A malom

Verőfényes napsütés, harminc fok körüli hőmérséklet, markáns szél. A szél miatt elég rendesen felkavart, kis átlátszóságú víz. És állandóan fröcsögő balinok. Na ki nem tud itt balint fogni? Hát én. Kész koncepcióval érkeztem, aztán ahogy felsülni látszottam vele, úgy változtattam rajta. Természetes vagy ahhoz közeli színű, hosszúkás, snecire emlékeztető wobblerekkel kezdtem (Prey, Puncher, Iwashi). Vezettem gyorsan, lassan, változó sebességgel. Aztán a természetes színeket felváltották a látványosabbak. Aztán jöttek egyre ducibb formák (Butcher, Crankster, Fat Rap), a végén már a vertikális wobblerek és apró kanalak is felkerültek. Amikor elfogytak a dobozból a lehetőségek, visszatértem ahhoz az egyetlen fahalhoz, amivel sikerült legalább rávágásig eljutnom.

A hős

A nap hőse a Cormoran Iwashi kis mélységben vezethető, felúszó változata volt. Néhány ideges odanyúláson túl egy balin rendesen ráragadt, de sajnos idő előtt távozott is. A kis wobbler gyári hármashorgának két ága konkrétan kiegyenesedett a fárasztás közben (2-10 grammos bot, 0,06-os fonott, laza fék, szóval kegyetlen erőpróba lehetett…). A leszerepelt tűket kicseréltem egy Kenart Diver hasonló méretű, de megbízhatóbbnak tűnő horgaira. Feleslegesen, mert aznap már nem kerültem közelebb a halfogáshoz. Sebaj, jó volt ez így is.

Ez a délutáni pár óra, a látott halra való horgászat lehetősége egészen elvarázsolt. Újabb impulzus volt, ami azt mondatja velem: több időt kell szentelnem a pergetésre. Mert jóféle peca ez. Halat ugyan kevesebbet fogok így, de a fogások értéke más. A hozzájuk vezető út pedig szórakoztató.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése