A feederbotok spiccei
A feederbot spicce a bot legjellemzőbb része. A
vékony és tömör spiccrész sűrűn gyűrűzött, a pálca további részénél érzékenyebb,
finomabb és rugalmasabb. Funkciója a kapás jelzése.
A végszerelék bedobása és fenékre érkezése után a
zsinórt finoman megfeszítjük, éppen csak annyira, hogy a tartókra helyezett feederbot
spicce nagyon enyhe ívet vegyen fel. Ebben a helyzetben a spicc meggörbülésével
vagy kiegyenesedésével jelezni képes a húzós és a visszaengedős kapásokat egyaránt.
Folyóvízen a sodrás megfeszíti a zsinórunkat, markáns görbületet adva a feederbot spiccének. Ezzel némileg tompítja a kapás jelzésének érzékenységét, ám ez ebben a helyzetben természetes. Többeknél állóvízen vagy enyhe áramlásnál is azt látom, hogy erősen megfeszítik a spiccet. Ez szükségtelen, részint, mert kisebb távon horgászva nagyobb ellenállást jelent a végszereléknél, részint, mert a spicc jelzőképessége is romlik ezáltal. Létezik olyan szituáció, amikor célszerű a spiccet a szokásosnál kicsit jobban megfeszíteni: ha a szemközti part, sziget széléhez (esetleg egy felénk lejtő markáns törés aljához) horgászunk. Ilyenkor a halak a csali felvételét követően valószínűleg felénk indulnak majd el, amit a kiegyenesedő spicc jelez számunkra.
Folyóvízen a sodrás megfeszíti a zsinórunkat, markáns görbületet adva a feederbot spiccének. Ezzel némileg tompítja a kapás jelzésének érzékenységét, ám ez ebben a helyzetben természetes. Többeknél állóvízen vagy enyhe áramlásnál is azt látom, hogy erősen megfeszítik a spiccet. Ez szükségtelen, részint, mert kisebb távon horgászva nagyobb ellenállást jelent a végszereléknél, részint, mert a spicc jelzőképessége is romlik ezáltal. Létezik olyan szituáció, amikor célszerű a spiccet a szokásosnál kicsit jobban megfeszíteni: ha a szemközti part, sziget széléhez (esetleg egy felénk lejtő markáns törés aljához) horgászunk. Ilyenkor a halak a csali felvételét követően valószínűleg felénk indulnak majd el, amit a kiegyenesedő spicc jelez számunkra.
A spiccek fő tulajdonságai az anyaguk, az erősségük
és a gyűrűzésük.
A rezgőspicces bot vége készülhet üvegrostból vagy
karbonból. Az üveg anyagú spiccek lágyabbak, csillapításuk viszont rosszabb.
Nagyon érzékenyen jeleznek, a dobás során azonban erősebben hajlanak meg, mint
a karbon anyagúak. A karbonszálas spiccek manapság népszerűbbek. A
leglágyabbtól a legerősebbig készülhet minden spicc ilyen anyagból. Ezek is
szépen jeleznek, de feszesebbek, a dobás során pedig nem hajlanak meg olyan
éles szögben. Ahogy a fenti képen látható, a spicc anyaga a vastagabbik, festetlen végen egyértelműen felismerhető: a fehéres, áttetsző vég üveg, a fekete, grafitszürke anyag a karbon.
Egy feederbothoz jellemzően két-három, különböző spicctagot
kapunk. A spiccek erősségét vagy a light/medium/heavy szavakkal, vagy unciákkal
(1 oz = 28,35 gramm) jelölik. Ha egyik jelzést sem találjuk rajtuk, akkor
fogjuk egymás mellé őket a spiccgyűrűnél és a legjobban lehajló spicc lesz a
leglágyabb. Előfordul, hogy a különböző erősségű spicceket különböző
hosszúságúra készítik, ilyenkor általában a hosszabb lesz a lágyabb, de azért
próbáljuk ki.
Létezik olyan megoldás is, amikor nem különböző
spicceket, hanem több, a spiccekkel egybeépített komplett fölső tagot adnak a
bothoz (ilyenek voltak például pár éve a Shimano Aerocast feederbotjai). A spiccek
ilyenkor sem a blank anyagából készülnek, de jobban, terhelés alatt a hajlás ívét kevésbé megtörve dolgozzák össze őket a fölső taggal.
Sokan nem használják ki azt a lehetőséget, hogy
botjukhoz több, különböző erősségű spiccet kapnak, s horgászataik során mindig
ugyanazt használják. Ha mindig hasonló tömegű végszerelékkel és távolságra horgásznak,
ez indokolt is lehet. Ám, ha a szokásosnál közelebb vagy kisebb tömeggel
feedereznek, célszerű kipróbálni a lágyabb spicceket, nagyobb távolságra vagy
nehezebb kosarakat dobálva pedig az erősebbeket.
A feederbot spiccrésze elsősorban a kapás jelzésére szolgál, a dobás vagy fárasztás során nem vesz részt a blank munkájában. Ezzel együtt a spicc kiválasztásánál érdemes figyelemmel lenni a meghorgászott távolságra és a végszerelék tömegére. Ha az adott feederbot terhelhetőségének felső határát közelítjük (akár dobástávolságban, akár a végszerelék tömegével) célszerűbb a lehetőségek közül az erősebb spiccet választani. Kis távolságnál és tömegnél pedig épp ellenkezőleg.
A feederbot spiccrésze elsősorban a kapás jelzésére szolgál, a dobás vagy fárasztás során nem vesz részt a blank munkájában. Ezzel együtt a spicc kiválasztásánál érdemes figyelemmel lenni a meghorgászott távolságra és a végszerelék tömegére. Ha az adott feederbot terhelhetőségének felső határát közelítjük (akár dobástávolságban, akár a végszerelék tömegével) célszerűbb a lehetőségek közül az erősebb spiccet választani. Kis távolságnál és tömegnél pedig épp ellenkezőleg.
A spiccek gyűrűzése mindig sűrűbb, mint a bot többi
részéé. A spiccen lévő gyűrűk mérete hagyományosan apró. Később, eleinte az
erősebb botokon, manapság már egyes közepes erősségű pálcákon is nagyobb
átmérőjű gyűrűk vannak. A spiccrész nagyobb gyűrűi két esetben lehetnek
hasznosak. Ha dobóelőkét használunk (ez helyzettől függően lehet fonott vagy
monofil zsinórból egyaránt), az előke csomója könnyebben fut át a spiccrész
nagyobb gyűrűin. Hideg időben is jól jöhetnek a nagyobb gyűrűk, mivel a zsinór
által felhordott víz úgy nehezebben fagy beléjük.
A feederbot spiccén lévő
gyűrűk mérete önmagában nem javítja vagy gyengíti a bot dobási tulajdonságait.
Az elérhető dobástáv szempontjából a keverőgyűrű (az orsó után következő első,
legnagyobb méretű gyűrű) elhelyezése és mérete, valamint az egész gyűrűsor
kiosztása, átmenetei az elsődleges fontosságúak. Tehát a spiccen lévő, apró gyűrűk ellenére képes lehet botunk az adott kategórián belül
komolynak mondható távolságok elérésére.
Miki!
VálaszTörlésHiánypótló ez az összefoglaló írásod. Felfedeztem benne olyan információkat, melyek eddig sötét foltként léteztek nálam. Igaz, ritkán feederezek, de a cikkednek hála, a jövőben tudatosabban teszem majd mindezt! Köszi. Várom a folytatást!