A feederbotok spiccei

A feederbot spicce a bot legjellemzőbb része. A vékony és tömör spiccrész sűrűn gyűrűzött, a pálca további részénél érzékenyebb, finomabb és rugalmasabb. Funkciója a kapás jelzése.

A végszerelék bedobása és fenékre érkezése után a zsinórt finoman megfeszítjük, éppen csak annyira, hogy a tartókra helyezett feederbot spicce nagyon enyhe ívet vegyen fel. Ebben a helyzetben a spicc meggörbülésével vagy kiegyenesedésével jelezni képes a húzós és a visszaengedős kapásokat egyaránt.

Folyóvízen a sodrás megfeszíti a zsinórunkat, markáns görbületet adva a feederbot spiccének. Ezzel némileg tompítja a kapás jelzésének érzékenységét, ám ez ebben a helyzetben természetes. Többeknél állóvízen vagy enyhe áramlásnál is azt látom, hogy erősen megfeszítik a spiccet. Ez szükségtelen, részint, mert kisebb távon horgászva nagyobb ellenállást jelent a végszereléknél, részint, mert a spicc jelzőképessége is romlik ezáltal. Létezik olyan szituáció, amikor célszerű a spiccet a szokásosnál kicsit jobban megfeszíteni: ha a szemközti part, sziget széléhez (esetleg egy felénk lejtő markáns törés aljához) horgászunk. Ilyenkor a halak a csali felvételét követően valószínűleg felénk indulnak majd el, amit a kiegyenesedő spicc jelez számunkra.

A spiccek fő tulajdonságai az anyaguk, az erősségük és a gyűrűzésük.

A rezgőspicces bot vége készülhet üvegrostból vagy karbonból. Az üveg anyagú spiccek lágyabbak, csillapításuk viszont rosszabb. Nagyon érzékenyen jeleznek, a dobás során azonban erősebben hajlanak meg, mint a karbon anyagúak. A karbonszálas spiccek manapság népszerűbbek. A leglágyabbtól a legerősebbig készülhet minden spicc ilyen anyagból. Ezek is szépen jeleznek, de feszesebbek, a dobás során pedig nem hajlanak meg olyan éles szögben. Ahogy a fenti képen látható, a spicc anyaga a vastagabbik, festetlen végen egyértelműen felismerhető: a fehéres, áttetsző vég üveg, a fekete, grafitszürke anyag a karbon.

Egy feederbothoz jellemzően két-három, különböző spicctagot kapunk. A spiccek erősségét vagy a light/medium/heavy szavakkal, vagy unciákkal (1 oz = 28,35 gramm) jelölik. Ha egyik jelzést sem találjuk rajtuk, akkor fogjuk egymás mellé őket a spiccgyűrűnél és a legjobban lehajló spicc lesz a leglágyabb. Előfordul, hogy a különböző erősségű spicceket különböző hosszúságúra készítik, ilyenkor általában a hosszabb lesz a lágyabb, de azért próbáljuk ki.

Létezik olyan megoldás is, amikor nem különböző spicceket, hanem több, a spiccekkel egybeépített komplett fölső tagot adnak a bothoz (ilyenek voltak például pár éve a Shimano Aerocast feederbotjai). A spiccek ilyenkor sem a blank anyagából készülnek, de jobban, terhelés alatt a hajlás ívét kevésbé megtörve dolgozzák össze őket a fölső taggal.

Sokan nem használják ki azt a lehetőséget, hogy botjukhoz több, különböző erősségű spiccet kapnak, s horgászataik során mindig ugyanazt használják. Ha mindig hasonló tömegű végszerelékkel és távolságra horgásznak, ez indokolt is lehet. Ám, ha a szokásosnál közelebb vagy kisebb tömeggel feedereznek, célszerű kipróbálni a lágyabb spicceket, nagyobb távolságra vagy nehezebb kosarakat dobálva pedig az erősebbeket.

A feederbot spiccrésze elsősorban a kapás jelzésére szolgál, a dobás vagy fárasztás során nem vesz részt a blank munkájában. Ezzel együtt a spicc kiválasztásánál érdemes figyelemmel lenni a meghorgászott távolságra és a végszerelék tömegére. Ha az adott feederbot terhelhetőségének felső határát közelítjük (akár dobástávolságban, akár a végszerelék tömegével) célszerűbb a lehetőségek közül az erősebb spiccet választani. Kis távolságnál és tömegnél pedig épp ellenkezőleg.

A spiccek gyűrűzése mindig sűrűbb, mint a bot többi részéé. A spiccen lévő gyűrűk mérete hagyományosan apró. Később, eleinte az erősebb botokon, manapság már egyes közepes erősségű pálcákon is nagyobb átmérőjű gyűrűk vannak. A spiccrész nagyobb gyűrűi két esetben lehetnek hasznosak. Ha dobóelőkét használunk (ez helyzettől függően lehet fonott vagy monofil zsinórból egyaránt), az előke csomója könnyebben fut át a spiccrész nagyobb gyűrűin. Hideg időben is jól jöhetnek a nagyobb gyűrűk, mivel a zsinór által felhordott víz úgy nehezebben fagy beléjük.

A feederbot spiccén lévő gyűrűk mérete önmagában nem javítja vagy gyengíti a bot dobási tulajdonságait. Az elérhető dobástáv szempontjából a keverőgyűrű (az orsó után következő első, legnagyobb méretű gyűrű) elhelyezése és mérete, valamint az egész gyűrűsor kiosztása, átmenetei az elsődleges fontosságúak. Tehát a spiccen lévő, apró gyűrűk ellenére képes lehet botunk az adott kategórián belül komolynak mondható távolságok elérésére.