Március

Keszegek hava. Finom cuccok, rozsdás reflexek, piszkos kezek, ezüst villanások.

Ilyenkor kerülnek elő a legérzékenyebb botjaim. 330-as vagy 360-as finom feederbotok, vékony monofil vagy fonott főzsinór, 16-18-as apró horgok. Nem horgászom messze, a parthoz közeli, sekélyebb, jobban felmelegedő vizekben keresem őket.

Sötét színű, finoman füstölő édes kaja. Egy csipet csontit szórok minden dobás előtt a kajához. Ha még kívánatosabbá akarom tenni, egy kis aroma is kerül bele. Erre a legjobb egy leheletnyi por, de mit tegyek, ha épp nincs kéznél? A methodhoz használt ezerféle spricni egyike is megteszi.

Az előke hossza elég változatos. Van, hogy negyven centis csupán, de egyes napokon a méteres hossz sem túlzás, olyan finnyásan eszik csak. A horogra csonti, pinki vagy vékony giliszta kerül. Néhanap a konzervkukorica is jó, felveszi a kárász, a ponty, a darabosabb dévér és a karika is.

A bányatavon, ahol legutóbb horgásztam, a kollégák a pontyot és az amurt keresik. Korán van még, a halak csak lassan mozdulnak. Egész napra jó, ha jut tőlük egy vagy két kapás. Én óránként 8-10 halacskát szákoltam, ha jobban beálltak elém, akár többet is. Néhány kisebb ponty is beköszönt a keszegek közé. Remekül szórakoztam.