A method - fogalom, történet

A „method” jelentése „módszer”, ez tehát – szerényen – A MÓDSZER. E megtisztelő nevet nem véletlenül kapta, hisz megvan benne a siker két fontos ismérve: eredményes és egyszerű. Mára egész Európában a legnépszerűbb feederes módszerré vált.

A klasszikus értelmezés szerint methodnak nevezik azt, amikor az etetőanyagot rágyúrják egy olyan kosárra, melynek hossztengelyén fut keresztül a zsinór (gumis kosárnál ez természetesen felül rögzített főzsinórt és alul rögzített horogelőkét jelent), a csalit pedig a kosárhoz közel, egy rövid horogelőkére kötött horgon kínáljuk fel. A dolog lényege tehát, hogy a horogcsali az etetőanyag közvetlen közelében van, így a horog nagyon könnyen kerülhet az kajában turkáló vagy azt szívogató hal szájába.

Bordás kosár, kajával gazdagon megtöltve

A FOX method kosara "bojlis" végszerelékhez (is)

A fenti meghatározás nagyon sokféle szerelési módra illik, a bordás kosár/rövid horogelőke párosításra ugyanúgy, mint a bojlisok által alkalmazott, a fentiekhez hasonló végszerelékekre (nem véletlenül hívják a pontyosok megfelelő kosarait is method feedernek).

A Preston Innovations egyik gumis flat method kosara

Menetkészen

A magyar pecások egyre inkább a flat (lapos) method kosarakkal, és az ehhez illő, kis mennyiségű, jó minőségű etetőanyaggal végzett feederezést tekintik methodnak. Ebbe az irányba mozdult el a Method feeder versenyszabályzat is, hisz idéntől már csak a lapos kosarak használatosak (kiegészítve a lehetőségeket a pellet kosarakkal) és az etetőanyag mennyisége is csökkent az előző évhez képest (a 8 liter persze így is sokszorosa annak, amit egy hétköznapi horgászaton elhasználunk, de a verseny az mégis más).

Mindkettő...

...eredményes lehet

Mégis mi a különbség a bordás és a flat kosarak használata között? Nem pusztán a kosár, hanem az egész koncepció. A bordás kosár, ha megfelelő méretűt választunk belőle és gyakran dobálunk vele, alkalmas arra, hogy nagyon sok etetőanyagot vigyünk be vele a horgászhelyre. A lapos kosarakkal sokkal kevesebb kaja megy be, még sűrű dobálások mellett is. A finom szemcsézetű, aromás, a halak számára fogyasztható méretű darabokat egyáltalán nem tartalmazó etetőanyagokból nincs szükség sokra, ezekhez a flat method kosarak tökéletesen megfelelőek. Viszont, ha a halak helyben tartásához nagy mennyiségű, darabos, tápláló kajára van szükség, az a bordás kosárral oldható meg. Mindkét kosártípushoz használhatók halas (halliszt) és hagyományos (növényi) alapú etetőanyagok, bár ez utóbbi a bordás, míg az előbbi a lapos kosaraknál jellemzőbb.

A method feederezés az angoloktól származik, de az Angling Times egy 25 évvel ezelőtti cikke szerint az ötletet még a nyolcvanas években Bulgáriában kapták. A helyi erők komoly méretű etetőanyag gombócokba gyúrva juttatták horgaikat a vízbe és horgásztak így eredményesen.

Az Emstat kosár eredeti kialakításával

Az első, kifejezetten e technikához használt etetőkosár az ún. Emstat feeder volt, mely egy hárombordás, ólmozott és gumírozott kosár. Eredetileg nem is volt gumizott, a pontyhorgászok szerelték fel vele és hatalmas kajagombócokat gyúrtak rá.

A Korum egyik korai method kosara

A ma leginkább használatos lapos (egy oldalt fém/ólom lappal szerelt), töltőszerszámos method kosarakig több átmeneti változaton keresztül vezetett az út. Nekem is volt olyan áttetsző műanyagból készült kosaram a Korumtól, ami már nagyon hasonlított a mai flat method kosarakhoz, bár nem volt teljesen lapos és töltőszerszám sem volt hozzá. Volt inline és gumis változata is.

A Garbolino lapos method kosara 2010-ből

Az első, mai értelemben vett method feeder piaci bevezetése a Garbolino nevéhez fűződik, de az igazi áttörést és ezzel az üzleti sikert a Preston Innovations kosara és a Quick Release töltő hozta. A cég a mai napig forgalmazza, némi ráncfelvarrással, de lényegében azonos műszaki tartalommal. A method eszközeinek, így a kosarak fejlesztése is folyamatos, rengeteg gyártó, milliónyi különböző típusa hozzáférhető. De ezekről majd később.

A képek innen vannak: FOX - Emstat - Korum, Garbolino