2014. február 23., vasárnap

Első dunai pontyom


Tavaly szeptemberben csoda egy napot töltöttem a Duna partján. Kora reggeltől délutánig esett. Hol csak úgy szemetelt, aztán rákezdett és ömlött rendesen. Először azt hittem, hogy eláll majd egyszer, de nem akaródzott neki. Később már csak a lustaság marasztalt, nem akartam csurom vizesen összepakolni. Végül megjöttek a halak, méghozzá igen szépek! Az elsővel legalább öt percet huzakodtam, végül meglépett a horoggal együtt. A második néhány rövid taktus után hagyott faképnél, egy komplett végszereléket víve magával. Négy halat vesztettem így, egyik szebb volt (lehetett...), mint a másik. Ez a hal volt az ötödik, ő eljött egész a partra. Ötös tőponty. Kifújtuk magunkat, ő visszament a Dunába, én haza. Nagyon jó nap volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése