A tanyán 2.

 

A tettes mindig visszatér, szokás mondani. E tekintetben én kifejezetten szabályszerű bűnelkövető vagyok, legalább is ami a Verba Tanyát és az ottani horgászatot illeti. Most viszont nem versenyre, hanem egy amolyan hétköznapi pecára mentünk Ágival. Mindkét gyerek táborban volt, szombat reggel nekiindultunk hát Nyíregyházának s horgásztunk egész hétfő, kora délutánig.

Kétfajta pecára készültem. Az itt bevált methodos horgászat mellett ki akartam próbálni a pellet waggleres módszert is. Nem ez utóbbiról fogok írni… Próbának jó volt, pecának egyelőre nem annyira. Majd legközelebb! Maradt hát a method. Az viszont működött, nem is kicsit. Lazára vettük a figurát. Három-négyórás etapokban horgásztunk, akkor, amikor az időjárás a leginkább barátságos volt: kora reggel és késő délután-este.

A kis tó reggel

A helyről: A két tó közül kivételesen a kisebbiket választottuk, a tó egyetlen kis szigetével szemben. Tettük ezt részint azért, mert szombati megérkezésünkkor a nagy tavat nagyjából körbeülték a horgászok, csak a másikon adódott kényelmes, másoktól kellően távol eső horgászhely. Másrészt azért, mert az utóbbi időben a kis tó kiemelkedően jó fogási eredményeket produkál.

Jellemző kép a nagy tóról

A felszerelésről: Ági fegyvertáram egy régebbi, de annál jobban kedvelt botjával, egy Shimano Technium DF Heavy Feederrel pecázott. A pálca lassan 10 éves, de simán felveszi a versenyt bármely gyártó mai rezgőspicces botjával. Nekem ebből a sorozatból egy Medium és egy Heavy van, mindkettő kiváló az intenzíven telepített tavakon folytatott methodos pecára. Erős, de egyúttal érzékeny és rugalmas botok. Egyedül talán az apró gyűrűk furcsák a mai szemnek, de még a dobástávolságot sem csökkentik lényegesen.

Egy 10 éves bot akciója. Perfekt

Az Aerocast a keményebb oldalára fordítva

Én az általam valaha használt talán legjobb feederbottal, egy Shimano Aerocast Medium Feederrel horgásztam. Fontos kiemelnem, hogy a „legjobb” kifejezést nem abszolút értelemben használom, sokkal inkább a számomra leginkább kézreálló, nekem a leginkább tetszőt jelenti. A bot könnyű, vékony, rugalmas és hibátlan akciójú. Az ovális blank adta kétféle – egy rugalmasabb és egy szigorúbb – karakterisztika egyaránt remek, s ha nincs a bot határra terhelve, a különbség jól is érzékelhető. Az angolok jellemzően 1-2 kilós pontyokkal és F1 hibridekkel húzatják a botot, szerintem fogalmuk sincs, hogy remekül megbirkózik a 6-8-10 kilós, sőt 10+-os bajszosokkal is. Persze kell az ilyen halak fárasztásához a hely, versenyen, vagy ott, ahol egymáshoz közel ülnek a pecások, nem javasolt ezzel a bottal nagyvadra menni.

Előtte

Közben

Utána

A végszerelékről, csaliról: A Preston XL méretű method feederét, 10 centi hosszú, kezdetben monofil, majd néhány hal elvesztése után fonott előkén lévő, 10-12-es méretű, szakáll nélküli horgot használtunk. A monofil előke (0,17-es, később 0,19-es) gyakori szakadásának okát még nem tudom. A zsinór jó, máshol már bizonyított, a talaj sima, akadómentes. Nem tudom. A csali rögzítését eleinte csalitüskével (az egyik legjobb és legegyszerűbb megoldás), később kis szilikonkarikával oldottam meg.

Előkéim

Horogcsali

A kaja számomra új volt, eddig még nem próbáltam. Kifejezetten a meleg, nyári időszakra kitalált, hallisztes, finom szemcséjű method cucc. A csali eleinte enyhén lebegő tulajdonságú minibojli, később 8 mm-es, süllyedő halas pellet volt. Az etetőből a három nap alatt alig több mint két kiló fogyott, egy flakon hozzá illő aromával. Viszonylag takarékos megoldás, s mivel nagyon kevés horgász volt körülöttünk és ők a hagyományos vagy bojlis vonalat vitték, konkurencia híján kifejezetten eredményes is. Pihentetőül mutatok egy-két képet:

Jó erőben

Figyelő szemek

Velük mindenhol összefutunk...

A módszerről: A finom szemcséjű, agresszív aromafelhőt kibocsátó etetőanyag – jó választás esetén – mágnesként vonzza az intenzív vizek halait. Nagy elánnal hörpölgetik az etető felhőjét, s a rövid előkén a felhőben maradó csali, a horoggal együtt hamar a hal szájában találja magát. A viszonylag nehéz kosár, a rövid előke és a feszes zsinór miatt gyorsan megakad a horog. Így a kapások gyakran igen intenzívek, eltéveszthetetlenek. Repül a bot, láttam is ilyet vasárnap az egyik kollégánál. Sokan nyeletőfékes orsót használnak ennek elkerülésére, én azonban jobb szívvel ajánlom az egy bot használatát és a figyelmet. Esetleg a Preston Method Rod Restjét, amit a képeken is láthattok. Arról nem rántja le a hal a botot. Tényleg J

Kapás előtt és közben

A zsákmányról: Nem tudom pontosan hány halat fogtunk, de a zsákmány 40 darab felett volt, ami a pontyokat illeti. Ezen túl fogtunk dévéreket, kárászokat és egyetlen amurt. Elteltünk a halfogással, de tulajdonképp ez volt a célunk. Elértük.

Mások sem tétlenkedtek

Egyébként pedig: Sokszor horgásztam már versenyen a Verba Tanyán, izgalmas, legtöbbször szórakoztató (egyetlen alkalommal történt, hogy komoly szenvedésbe fordult a dolog, de erről majd máskor…). A hétköznapi peca viszont mindig remek itt, jobban is szeretem. Nincs kapkodás, nincs teljesítménykényszer, ennek megfelelően jobban is fogok, mint a versenyeken. A method módszer jól működik, de a halak legtöbbször megfoghatók a klasszikus feederes végszerelékekkel, hagyományos csalikkal is. Az úszós módszerek, a match, a rakó is eredményesek. És nem csak én szórakozom jól, de a párom is szépen fog, s a gyerekek is hamar kapnak némi impulzust a halfogásról.

Vendég

Páros verseny augusztus elején, Cibus híján évek óta állandó csapattársammal, Norbival állunk rajthoz az idén is. Hajrá Sörös Brigádok (ezek volnánk mi…)!