2014. július 13., vasárnap

Arany, ami fénylik

Ezt elmesélem. Rövid lesz. Pénteken délután, munka után horgászni tervezetem, de az idő közbeszólt. Szép nagy zuhé jött, én meg mentem. Haza. Szombat reggel újra megpróbáltam. Erősen szeles volt a délelőtt, a magas víz pedig sok uszadékot hozott. Tízig csupán egy eltévedt laposkeszeg és egy apró jász tette tiszteletét, néhány géb kíséretében. Aztán egy határozott kapást markáns ellenállás követett. Meg kellett dolgoznom vele: egy gyönyörű, kb. másfeles, aranyszínű dévér!


Ezen a helyen negyedik éve horgászom több-kevesebb rendszerességgel, de dévért még soha nem fogtam. Volt már minden jellemző dunai békés, de dévérkeszeg nem. Mostanáig. Beleültem egy rajba, másfél óra alatt hét szép kapásból négynek a tettesét hoztam partra. Másfél-kétkilós, óarany színű szépségek voltak. Egy darabig szerencsétlenkedtem a fényképezőgéppel, de látva, hogy képtelen vagyok egyik kezemben a halat, a másikban a gépet úgy megtartani, hogy abból épkézláb dolog legyen, inkább hagytam a fenébe.

Nem érem át, pedig nála sokkal nagyobbak is laknak...

A képek nem adják vissza e halak nemes szépségét. Én a dévért eddig ezüstösnek ismertem, ezek viszont aranyban pompáztak. Vastag, erős száj, szinte ráspolyosan kemény pikkelyek, óriási lapát forma. Igazi vadállatok. Tudom, sokkal nagyobbak laknak a Dunában, de nekem ezek a halak voltak hosszú idő óta a legszebbek, amiket láttam.

2 megjegyzés:

  1. Gyerekkorom bronzos balatoni lapátdévéreit idézik az általad fogottak! De szép is volt! 7es dög nehéz silstar spiccbot, csalinak csonti. aztán uccu neki fakereszt! :)

    VálaszTörlés
  2. Ja, ja. A 80-as évek derekán-végén a sajkodi horgásztanyán. Minden évben minimum egy hetet ott töltöttünk. Még Tóth Sanyi volt a gondnok. Szereztünk vérlisztet, azt kevertük fôzött kukoricadarával, s jöttek ezek a monsterek :) Azóta sem láttam akkora dévéreket sehol.

    VálaszTörlés