Arany, ami fénylik
Ezt elmesélem. Rövid lesz. Pénteken délután, munka
után horgászni tervezetem, de az idő közbeszólt. Szép nagy zuhé jött, én meg
mentem. Haza. Szombat reggel újra megpróbáltam. Erősen szeles volt a délelőtt,
a magas víz pedig sok uszadékot hozott. Tízig csupán egy eltévedt laposkeszeg
és egy apró jász tette tiszteletét, néhány géb kíséretében. Aztán egy
határozott kapást markáns ellenállás követett. Meg kellett dolgoznom vele: egy
gyönyörű, kb. másfeles, aranyszínű dévér!
Ezen a helyen negyedik éve horgászom több-kevesebb
rendszerességgel, de dévért még soha nem fogtam. Volt már minden jellemző dunai
békés, de dévérkeszeg nem. Mostanáig. Beleültem egy rajba, másfél óra alatt hét
szép kapásból négynek a tettesét hoztam partra. Másfél-kétkilós, óarany színű
szépségek voltak. Egy darabig szerencsétlenkedtem a fényképezőgéppel, de látva,
hogy képtelen vagyok egyik kezemben a halat, a másikban a gépet úgy megtartani,
hogy abból épkézláb dolog legyen, inkább hagytam a fenébe.
Nem érem át, pedig nála sokkal nagyobbak is laknak... |
A képek nem adják vissza e halak nemes szépségét.
Én a dévért eddig ezüstösnek ismertem, ezek viszont aranyban pompáztak. Vastag,
erős száj, szinte ráspolyosan kemény pikkelyek, óriási lapát forma. Igazi
vadállatok. Tudom, sokkal nagyobbak laknak a Dunában, de nekem ezek a halak
voltak hosszú idő óta a legszebbek, amiket láttam.
Gyerekkorom bronzos balatoni lapátdévéreit idézik az általad fogottak! De szép is volt! 7es dög nehéz silstar spiccbot, csalinak csonti. aztán uccu neki fakereszt! :)
VálaszTörlésJa, ja. A 80-as évek derekán-végén a sajkodi horgásztanyán. Minden évben minimum egy hetet ott töltöttünk. Még Tóth Sanyi volt a gondnok. Szereztünk vérlisztet, azt kevertük fôzött kukoricadarával, s jöttek ezek a monsterek :) Azóta sem láttam akkora dévéreket sehol.
VálaszTörlés