Hány hiba van a képen?

A fotó tegnap délelőtt készült, egy Tisza-holtágon. A partszél közelében, a fák árnyékában, egy nagy, bedőlt ág mellől vert oda a süllő a kanálnak. Ti hány hibát láttok a képen? Elárulom, legalább öt van…

Először is rossz a kép. A csali (Ottó bácsi egy tompa ezüst Lutrája) éles, a hal már nem kellően. Utólag lehetne rajta sikálni kicsit, de a helyzet mégis az, hogy koránt sem tökéletes. Így marad. Mentségemre legyen mondva, egyik kezemben a bot, másikban a nem kifejezetten egykezes fotómasina. Mindegy, van még tanulni való…

Másodszor – Ti ezt nem tudjátok, ezért elmondom – ez volt az egyetlen hal, amit aznap fogtam. Reggel hattól csápoltunk egyig, nem túl fényes eredmény. Mondjuk vannak napok, amikor ennyi sem akad, szóval erről ennyit.

Harmadszor a csali. Nem egy tipikus süllőző fegyver. Mondhatnátok, ha a süllő megfogta, akkor süllőző csali (is), de igazság szerint csuka után matattam a partszélben. Látható tehát, hogy egy végtelenül tudatos, szinte professzionális pergető akció végét koronázta siker… J

Tovább erősítve a tudatos pergető képét, negyedikként megfigyelhető a kapocs fölötti előke, ami csukázáshoz képest meglehetősen fluorcarbon. Az a megfejtés, hogy nem sokkal előtte még a mederben randalírozó balinokat vettem célba, ehhez kötöttem a kapocs elé vagy 50 centi átlátszó előtétet. Aztán fordultunk megint a partszél felé én pedig lusta voltam az előkét kicserélni. Mondjuk nem harapta el a csuka…

Az ötödik a bal felső sarok környékén látható magányos nyárfaszösz. A kép csalóka, mert a nyárfaszösz (mint általában a baj), nem jár egyedül. Tegnap szerencsénk volt, mert a szél számos helyről eltolta, ahol horgásztunk, mára viszont a szélvízen már mindenhol bőven akadt ebből az istencsapásából. Szedtük is a zsinórról rendesen.

Aki még talál hibát, szóljon. Aki idáig eljutott az olvasásban, neki hálából megmutatom a hal visszaengedéséről készült, sikeres felvételt: