Kérdések
Minden peca során van valami új tapasztalat, vagy
szembe jön egy kérdés. Vagy több. Ez legutóbb sem volt másként. Isteni pickeres
horgászat volt, rengeteg hallal.
Tőlem látótávolságban horgászott egy háromfős
társaság, pontosabban annak egyik tagja. Két fenekezőbottal tolta, hagyományos
végszerelékekkel, félóránként újradobva a cuccokat. Nem akadt neki semmi. Amikor
megérkeztem, már ott voltak, végignézték, ahogy leülök és elkezdem folyamatosan
szedni a halat. Ritka, hogy ennyire egyen a hal, de most valóban úgy ment a
peca, hogy horog be, hal ki. Egy darabig nézték, mit művelek. Aztán arra lettem
figyelmes, hogy „szomszédom” dobásai ott csobbantak, ahol az én végszerelékem
is volt. Nem, ne értsetek félre, nem zavart a pecában. A nagyritkán a mély
vízbe csobbanó öklömnyi gombócok nem okoztak gondot. Ami elszomorított az az
volt, mennyire nem érti horgásztársam ezt az egészet. Ott volt a hal, nem csak
előttem, előtte is. Csak másként kellett (volna) csinálni. Két-három percenként
dobtam új adag etetőanyagot a helyre, a hosszú (kb. 60 centis), 0,13-as előke
végén 14-es, később 12-es horgon két szem csonti vagy három pinki volt a csali.
Tényleg azt gondolta, hogy oda dob, ahova én és ennyi?
Az is eszembe jutott, vajon az emberek miért
ragaszkodnak annyira a két bottal való horgászathoz? Tudom, két végszerelék,
dupla esély, de ez számos esetben mégsem így működik. A kifejezetten nagyhalas
horgászatok során értem. Akkor is, amikor keressük a halat, vagy – a Dunán
sokszor én is ezt csinálom – amikor kell a két bottal bevihető nagyobb
etetőanyag-mennyiség. De amikor előttünk a hal? Egy pörgős, keszeges peca
szinte kivitelezhetetlen két bottal. De a telepített tavakon pontyra horgászók
is legtöbbször kettővel tolják. Ha nincs kapás, általában kettőn nincs. Ha van,
akkor is bedobják a másodikat, amikor szenvednek vele. Húzza ezt is, meg a
másikat is. Egy bottal könnyebb, jobban felépíthető a horgászat. És nem fogsz
kevesebbet.
Volt még egy érdekes dolog aznap. A pecák során
inkább azzal a problémával találkozom, hogy finomítanom kell a szereléken.
Aznap épp fordítva történt. 14-es horoggal kezdtem a horgászatot (semmi
tudatosság nem volt benne, ilyen előkék voltak készen a tartóban, szerintem még
tavaly kötöttem őket). Ezzel a tűvel sok volt az üres bevágás. A két szem
csonti elég rendesen betakarta a horgot, a bevágások nem akadtak, a nyűvek
pedig üresre szívott formában maradtak utána. Kötöttem egy 12-es horgot, s láss
csodát, a kapásokat rendre sikeres akasztás követte. Ennyi.
Na ezért nem járok én tóra, kivéve évente 1-2 alkalommal a Balatonhoz meg édesapámhoz a Bokodi-tóra. Mindenhol ez a tapasztalat. Ismerős az érzés, mikor sok a két bot! Sokszor valóban egy apró változás és megváltozik a világ. Nálam tavaly a legemlékezetesebb az volt, mikor a kapástalanság miatt a Mosoni-Dunán úsztatva a 20 cm-s előkére a horog fölé 5-6 cm-re egy pici félgrammos ólmot tettem. Cefetül berámoltam aztán.....ne tudd meg. Ennyi volt a titka. Kicsit lejjebb úszott a horog, a mederhez közelebb, pattoghatott is az aljzaton, ahol a halak voltak, de a sodrás már nem emelte el úgy a horgot a mederfenéktől, s láss csodát......
VálaszTörlés:)
Elgondolkodtató bejegyzés!
:)
Üdv: Mosoni Horgász