Módszer messzire

A tegnapi, Verba tanyán lezajlott versenyt nem nagyon tudom fotókkal illusztrálni (horgásztam, nem kattogtattam), de néhány tanulság megint akadt.

A horgászat élvezetes volt, sok halat akasztottam, remekül szórakoztam. Csak methodra készültem, ez rendben is volt. Két komoly tanulság akadt, mindkettő szerepet játszott abban, hogy végül csupán a harmadik lettem a szektoromban. Nem volt a dolog reménytelen, a helyben benne volt a szektorgyőztes eredmény is, én nem tudtam belőle kicsikarni…

A korábbiakban akkor tudtam jó helyen végezni itt, amikor egy kényelmes, 30-35 méteres távra kellett pontosan horgászni. Ezt elfogadható szinten meg tudom oldani. Ha a kaja kiválasztása is sikerült (néha sikerült), nos, akkor bárkinek ellenfele tudtam lenni. Igen ám, de ezúttal nem 30, hanem 70-75 méterre kellett ugyanezt megcsinálni és itt bizony elvéreztem, nem is kicsit. A szemközti nádfal előtt csak egy meghatározott vonalban jártak a darabosabb halak, ha nem jó helyre esett a kosár, akkor apróbb halat fogtál. Vagy semmit. A dobásaim nem voltak kellően pontosak, szétszórtam a finom method kaját jó néhány négyzetméteren. Ilyen távon nem elég a kiakasztás és az irány pontos tartása, az egyes dobások íve, lendülete is hasonló kell legyen. Ellenkező esetben a kint lévő sok damil rugalmassága miatt nem lesz elég pontos a „lőlap”.

A másik szokatlan dolog az volt, hogy a parthoz közel egyáltalán nem mozogtak előttem a halak. Évek óta úgy pecázom itt versenyen, hogy csinálok egy közeli (15-17 méterre a parttól) etetést is, ahova végig szemest (pelletet és kukoricát) lövök. Direkt nem etetőanyaggal kínálom őket, az túl zajos. Viszont a rendszeresen bepotyogó szemek sok halat vonzanak, gyakran a darabosabbakat. A halaim nagy részét – volt úgy, hogy a felét – erről a közeli etetésről fogtam. Hát most nem. Oly annyira nem, hogy egyetlen egyet sem. A horgászidő kb. 20%-át fordítottam erre az etetésre, de teljesen hiába. Nehezen értem, hiszen mindét úszós szektort rakóssal nyerték, tehát a hal igenis kijött erre a távra. Lehet, hogy mi feederesek vagyunk ilyen hangosak?

Azért azt meg kell hagyni, hogy az 5 percenként 70 métert dobós, az összes halat erről a távról kivonszolós peca elég fárasztó tud lenni. Ki is tikkadtam a végére rendesen. A jövő héten még egy telepített tavi horgászat jön, ezúttal Ölbőn. A fájdalmasan korán elment Kiss Szilárd barátunk emlékére rendezett eseményen megint methodozom majd. Aztán hamarosan megint Duna…