Érték-ítélet

Néhány hónapja egy nagy könyvesboltban sokáig forgattam ezt a könyvet. Milyen jó lenne - gondoltam - ha a jártamban-keltemben látott madarakat, legalább utólag be tudnám azonosítani. Vagy legalább megpróbálhatnám. A vízparti nézelődések során elém kerülő fajok nagyobb részéről van némi fogalmam, de már itt is értek meglepetések. Mondjuk egy komolyabb Tisza-tavi barangolás első pár órája után is komoly szükségét érezheted valamilyen segítségnek. De a budapesti Dunán is sikerült már ilyen pontosságú meghatározást adnom, hogy aszondja: sirály! Na jó, de miféle? Öööööö...

Végül az történt, ami oly sokszor szokott: megfordítottam és a hátlapon feltüntetett árat konstatálva egy sóhaj kíséretében visszatettem a polcra. Nem, ennyit nem akarok erre szánni... De a történetnek itt szerencsére nincs vége. Mivel alkalom adódott, a páromtól megkaptam ajándékba. Nagyon örültem neki. Miközben nézegettem, az jutott eszembe, hogy milyen furcsa értékítélettel is bírok. Sok ilyen könyv árát költöm el szükségtelen (tényleg szükségtelen) dolgokra, ilyenkor meg vacillálok, aztán döntök. Rosszul.