Ennyi jutott a tavasz első valódi (azaz a halakkal
közös…) pecájára, de nem is kellett több. Tényleg
Egy héttel ezelőtt már rápróbáltam a Dunára, de nem
jártam sikerrel. Ezúttal is a folyó felé kacsingattam, de a tartósan magas
vízállás, a hideg víz és a dunai pecásoktól jövő, kevéssé bíztató hírek miatt
végül a Ráckevei Dunaág mellett döntöttem. Mélyvizű, enyhén áramló rész, szórt
kövezéssel védett part, szabad hozzáférés. Kevés ilyen akad az RSD-n. Máskor
sokan vannak itt, de a hideg hétköznap és a ragadozókra már érvényes tilalom
otthon tartotta a „konkurenciát”.
 |
| Munkahelyem |
Lepakoltam a cuccaimat. Egy pillanatra
elfacsarodott a szívem, de ez nem tartozik ide. Horgásszunk! A háromlábat
felállítottam a kövezés szélén, a széket kicsit hátrébb. A bot nyelét majd a
szék mellé tett hátizsákra rakom. A csalikat és néhány egyéb csetreszt, amire
szükségem van (tartalék kosár, olló, horogszabadító, ilyesmi) a balról
felállított kis asztalkára teszem. Nagyzolásnak tűnik, de itt sokszor a kövezés
tetején áll a víz, az asztalka olyankor nem csak kényelmes, de szükséges
kiegészítő is.
 |
| Kedvenc |
Négyméteres mélység, közeli horgászat, a bolognai
bot tűnik a leginkább célszerű megoldásnak. A legtöbben, akik itt pecáznak,
azzal nyomják, én is szoktam, de aznap győzött a lustább énem: pickert vittem.
A háromméteres Maver a kedvencem, írtam is róla a blogon korábban. Filigrán, könnyű,
érzékeny pálca olyan erőtartalékokkal, ami alkalmassá teszi a váratlanul
beköszönő nagyobb testű zsákmány megszelídítésére. Mondjuk, aznap nem lehetett
számítani semmire, amire ráillik a „nagyobb testű” kifejezés. Van nekem ebből
2,70-es hosszban is, de a 10 lábast sokkal jobban szeretem, valahogy jobban
kézre áll.
 |
| Pont jó |
 |
| A porció |
Korábban 2500-as Stradicok voltak a pickereimen, de
azok idén átköltöztek a pergetőmotyóim közé. Helyükre egy lényegesen olcsóbb,
de ide ugyanannyira megfelelő Exage orsók kerültek. A 0,18-as főzsinór lehetne
vékonyabb egy számmal, de sebaj, jó lesz ez. A 20 grammos, viszonylag nagy,
hengeres kosár a mostani, enyhén mozgó vízhez épp jó. Sok kaját tudok vele
bevinni, no meg csontiból is egy komolyabb adagot. Mert ez a terv. Egykilónyi
finom szemcséjű, isteni édes illatú kaját kevertem be, hasonlóan édes, kicsit
sötétre festő aromával, kevés földdel, morzsával. Ahogy a Dunán, itt is
csontitöltetekkel a közepén dobom be a kosarat.
 |
| Még a tavalyi |
Előkéket nem csináltam, de a tartóban még ott volt
jó néhány, tavaly lekötött darab. 14-es és 16-os, hosszúszárú horgok, 0,12-es
és 0,10-es madzagon. Az előkék 60 centis hosszban készültek, így is használtam
őket végig. Legnagyobb meglepetésemre a horgászboltban előző nap kaptam
tűzőszúnyogot, ami elég frissnek is bizonyult. Horogcsalinak így pinkit és
szúnyogot terveztem.
 |
| "Kétpinkinyi" horog |
Az első órában csak pinkivel csaliztam, egyszerűen
nem volt szükség másra. Minden dobásra halat fogtam velük, a kosár
leérkezésétől számított egy-másfél percen belül valami ráncigálta a spiccet.
Apró karikák, bodorkák és szilvaorrúak voltak a tettesek. Nem tűztem hát
szúnyogot, mert az kevéssé szapora. Lehet persze, hogy csak én vagyok ilyen
fakezű, de a szúnyog feltűzése nagyon lassan megy nekem, őrjítően hosszú
másodpercek telnek, mire eltalálom hajszálnyi kis testüket az apró horog
hegyével. Komoly türelemjáték.
 |
| Az első |
Nagyon finom kis óra volt. Horog be, hal ki.
Folyamatosan. Igen, mondhatjátok, nem egy világbajnok teríték, de nem baj az.
Az év nagy részében tényleg nem kergetem az ilyen apróságokat, de ez annyira
jól esett, hogy csak na. Élveztem a pecát.
 |
| Egy a sok közül |
 |
| Szilva |
A második óra elején ritkultak a kapások, egyre
hosszabb idő telt el a kosár csobbanása és a spicc ideges rángása között. Az
egyik pinkit lecseréltem két szúnyogra és láss csodát: a halak ismét
megjelentek! Később már pinki nélkül, csak szúnyoggal ment be a horog. Néha
megpróbáltam egy-egy nagyobb csokor csalival ráijeszteni a halakra, de nem
voltak ijedősek. Ha volt rajta szúnyog, ugyanazok a kicsik tömték a szájukba,
mindegy mit tettem mellé. Ha nem volt szúnyog, percekig tologatták a
végszereléket, mire valamelyik elhúzta. Nem volt mese, szúrogattam a vékony,
piros derekukat.
 |
| Mindent betuszkoltak, csak elég piros legyen... |
Fél tizenegy körül, két órával, meg egy kicsivel az
első dobás után elkezdtem a pakolást. Siettem haza, mert otthon várt némi
takarítás. Délután mentünk a reptérre, ahová olasz cserediákunk, Matteo
érkezett a társaival, előtte kellett még kicsit alakítani a lakáson. Nem sok
idő volt hát erre a pecára, de minden perce jól esett. Visszajövök még ide,
biztosan.
 |
| Jövök még, de akkor már nagyobbak lesznek |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése