2016. március 20., vasárnap

Syma ügy


Március idusa a horgászkiállítások időszaka. Ekkor veszi igazán kezdetét minden évben nemcsak a horgászat, de a horgászcikk-kereskedelem is. Fehova, HorgászShow, akciós hétvégék a boltokban. Aki régebben követi a blogot tudja, hogy ilyenkor elmegyek az aktuális HorgászShowra, mutatok róla pár képet és sopánkodom egy kicsit. Ez következik most:

A képek előtt csupán néhány gondolat. A csalik (etetőanyagok és horogcsalik) választéka hihetetlenül megnőtt az elmúlt években. A bojlik mellett a method feederezés jelenti ma a másik „húzóágazatot”, az ehhez használatos csaliféleségek elképesztő választékban kaphatók. Ebben a műfajban a nemrég a Colmichoz igazolt Novák János etetőanyagai, aromái, horogcsalijai a legújabbak. Én szurkolok neki, ahogy szurkolok minden hazai, vállalkozó szellemű horgásznak.

Dicséret illeti részemről a Daiwa magyarországi forgalmazóját, akik komolyan vették azt, amit a „kiállítás” szó jelent és egy ízléses bemutatót tettek a közönség elé, orsókból, botokból. Ahogy egy nagy, nemzetközi cégtől várja az ember. Mindenki más inkább a „vásár” jelleget domborította ki, de erről nem akarnék most bővebben szólni, megtettem ezt már az elmúlt években elégszer.

A pergetés – hasonlóan ahhoz, amit az angol horgászcelebek is mondtak az idei trendekről – valóban egyre népszerűbb, egyre több kiállító ajánlja ebben a szegmensben portékáit. Ezzel kapcsolatban van egy olyan fura érzésem, hogy nálunk a pergetés elsősorban a fiatalabb korosztályok körében terjed. A kevéssé statikus, a megszokottól alapvetően eltérő, sokszor látványos, külsőségeiben is „trendi” peca inkább nekik fekszik, nekik eladható. Ennek megfelelően ez a sok cég az egyébként sem nagy magyar vásárlóerő egy szűk szegmenséért verseng. Sebaj, versengjenek csak J

Ja, még valami: Horgászmúzeum! Sarud, június 14. Nem tudom milyen lesz, de azt tudom, hogy amikor néztem a kiállításon a régi orsókat, mosolyogni támadt kedvem. Tényleg. Nem vagyok az a múzeumi tárlók előtt a rég vert ezüstpénzeket, elrozsdált kaszát és hiányos kódexlapokat hosszan nézegető fajta, de ez előtt a két vitrin előtt sokáig álldogáltam. Szerintem a felajánlásokat is szívesen veszik, ha valakinek van valami szép régisége/ritkasága. Jó helye lesz ott!

Kint voltam, jól éreztem magam. Sok emberrel beszélgettem, jól telt az idő. Némi vásárfia is akadt, hisz egy sapkával, néhány önetetővel és három doboz csalizópellettel „gazdagabban” indultam hazafelé. Az ígért képek pedig, íme:

























A korábbi években mindig tettem a HorgászShowról szóló beszámoló végére valami muzsikát. Hogy ne szakadjon meg ez a hagyomány, íme egy kis animációs klip egy amerikai csókától. Hogy mi köze ennek egy horgászcikk-kiállításhoz? Nem sok. Talán a fogyasztói társadalom lehet a kapocs. De mindegy is, had szóljon!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése