Ez még nem az...
…amit vártunk, de már alakul! 5:14-kor keltett az
óra. Eredetileg 4:50-re állítottam (úgy számoltam, hogy akkor épp kiérek
napfelkeltére), mivel 4 percenként kezdi újra a digitális vekker, szóval
hatodszorra sikerült kiűznie az ágyból. Szép.
Nem sokkal napfelkelte után azért már a Duna partján
voltam. A kaját újra nedvesítettem, belekevertem a magokat (azt mindig a parton
csinálom). Felállítottam az állványt, a végszerelékekre feltettem a 4 unciás
kosarakat és a horogelőkéket. Minden kész volt, gyía!
Megpróbáltam 5-6 perces ütemet horgászni, legalább
az első órában, hogy kialakuljon a peca elején egy kis szőnyeg a kaja
darabosabb részeiből. Az etetőanyag elég erősen aromás volt, csontit is
adagoltam bőséggel minden töltethez. Később is elég tempósan mentek be a
kosarak. Öt órát horgásztam, ez idő alatt betermeltem a magammal hozott kaja
(kb. 3 kiló szárazanyag, aminek a fele föld) 2/3-ad részét és vagy 3/4 liter
csontit.
Mindössze két kapásom volt reggel 6 és 11 között.
Másfél órányi folyamatos táphajigálást követően az egyik dobás után épp csak
feneket ért a kosár, a hal szinte azonnal húzta! Nem is akárhogy, ha nem lett
volna bekapcsolva a nyelető, hát repül a bot az tuti! Az első métereken nagyon
elemében volt a márna, a kis öblű horog miatt jobbnak láttam engedni neki.
Percekbe telt, mire a cipőm orra elé kényszerítettem, másodjára megmeríteni is
sikerült. Egészséges, 1,5-2 kiló közti példány volt. Egészen elszoktam attól,
milyen erősek, fürgék ezek a bajszosok. Az RSD-n a múlt héten fogott keszegek,
vagy a korábban akasztott számos kisebb ponty meg sem közelítették ezt a
vehemenciát. Volt még egy hasonlóan agresszív kapásom 10 után kicsivel. Az a
hal is nagy tempóval indult, de néhány másodperc múlva le is maradt: Szakadt a
monofil előke, nekidörzsölhete valami kőnek a márna.
A felszerelésem, a végszerelékem nem változott
tavaly óta, az etetőanyagot is a szokott recept szerint kevertem még tegnap
este. Egyetlen új dolog volt nálam, ami említést érdemel. A dunai pecák során a
halakat jellemzően kézből fotózom, nem szoktam időt tölteni állványos, halas „szelfik”
készítésével. Ilyenkor a tükörreflexes gép a 18-55-ös kit objektívvel kicsit
nehézkes szerszám. Vettem hát egy kicsi, könnyű, palacsinta-vékonyságú 24 mm-es
fix objektívet. Ez pont remek a kézben tartott halas fotókhoz (vagy az objektív
jó, vagy a kezem pont kellő hosszúságú). Bízom benne, hogy idén fogok majd
akkora halakat, amikhez ez a látószög is kevés lesz kartávolságban… 😊
Nagyon szép sajtevő!
VálaszTörlésKiváló élmény lehetett megfogni!