2017. március 19., vasárnap

Ez még nem az...


…amit vártunk, de már alakul! 5:14-kor keltett az óra. Eredetileg 4:50-re állítottam (úgy számoltam, hogy akkor épp kiérek napfelkeltére), mivel 4 percenként kezdi újra a digitális vekker, szóval hatodszorra sikerült kiűznie az ágyból. Szép.



Nem sokkal napfelkelte után azért már a Duna partján voltam. A kaját újra nedvesítettem, belekevertem a magokat (azt mindig a parton csinálom). Felállítottam az állványt, a végszerelékekre feltettem a 4 unciás kosarakat és a horogelőkéket. Minden kész volt, gyía!


Megpróbáltam 5-6 perces ütemet horgászni, legalább az első órában, hogy kialakuljon a peca elején egy kis szőnyeg a kaja darabosabb részeiből. Az etetőanyag elég erősen aromás volt, csontit is adagoltam bőséggel minden töltethez. Később is elég tempósan mentek be a kosarak. Öt órát horgásztam, ez idő alatt betermeltem a magammal hozott kaja (kb. 3 kiló szárazanyag, aminek a fele föld) 2/3-ad részét és vagy 3/4 liter csontit.


Mindössze két kapásom volt reggel 6 és 11 között. Másfél órányi folyamatos táphajigálást követően az egyik dobás után épp csak feneket ért a kosár, a hal szinte azonnal húzta! Nem is akárhogy, ha nem lett volna bekapcsolva a nyelető, hát repül a bot az tuti! Az első métereken nagyon elemében volt a márna, a kis öblű horog miatt jobbnak láttam engedni neki. Percekbe telt, mire a cipőm orra elé kényszerítettem, másodjára megmeríteni is sikerült. Egészséges, 1,5-2 kiló közti példány volt. Egészen elszoktam attól, milyen erősek, fürgék ezek a bajszosok. Az RSD-n a múlt héten fogott keszegek, vagy a korábban akasztott számos kisebb ponty meg sem közelítették ezt a vehemenciát. Volt még egy hasonlóan agresszív kapásom 10 után kicsivel. Az a hal is nagy tempóval indult, de néhány másodperc múlva le is maradt: Szakadt a monofil előke, nekidörzsölhete valami kőnek a márna.


A felszerelésem, a végszerelékem nem változott tavaly óta, az etetőanyagot is a szokott recept szerint kevertem még tegnap este. Egyetlen új dolog volt nálam, ami említést érdemel. A dunai pecák során a halakat jellemzően kézből fotózom, nem szoktam időt tölteni állványos, halas „szelfik” készítésével. Ilyenkor a tükörreflexes gép a 18-55-ös kit objektívvel kicsit nehézkes szerszám. Vettem hát egy kicsi, könnyű, palacsinta-vékonyságú 24 mm-es fix objektívet. Ez pont remek a kézben tartott halas fotókhoz (vagy az objektív jó, vagy a kezem pont kellő hosszúságú). Bízom benne, hogy idén fogok majd akkora halakat, amikhez ez a látószög is kevés lesz kartávolságban… 😊

1 megjegyzés: