Nyitány
Nem ma horgásztam az idén először, de a korábbi
alkalmakról nem sok mondanivalóm akadt. Az évet szokás szerint a Dunán kezdtem,
amint horgászhatóvá vált a folyó. Buta nagy betlit toltam. A múlt hét végén már
az RSD-n próbáltam az első halat becserkészni, sikertelenül. Ideje volt hát egy
kis dunaági keszegezésnek. Végül az sem úgy lett. De sebaj…
Nem sokkal napfelkelte előtt érkeztem. Lepakoltam a
motyót a partra, aztán vissza is mentem a kocsihoz és a bakancsot gumicsizmára
cseréltem. A múlt héthez képest jóval magasabban állt a víz, a kinézett hely is
víz alá került. Nem baj az, ilyenkor kell az eastern csizma. Nyáron kicsit jobb
vele a vízben tapicskolni, a mai ötfokos Dunától a peca végére igencsak
elgémberedtek a lábujjaim.
Szék, vödör, merítőfej, hátizsák (benne mindenféle
szükséges aprócucc és a fotómasina), száknyél és egy felszerelt, rövid
feederbot volt nálam. A pálca új, néhány napja vettem. Szükségét éreztem egy
olyan könnyű, rövidebb feedernek, ami érzékeny, alkalmas a vékonyabb előkékkel
való horgászatra, de van benne elég gerinc kisebb és közepes pontyok
megregulázására is. Serie Walter SuperNova Light Feeder 330 névre hallgat. (Minden
botnak félmondatnyi hosszúságú neve van, miért nem lehet mondjuk Bélának hívni,
vagy mit tudom én?!).
A vödörben egy kilónyi ragacsosan édes, nehéz kaja
volt, egy kilónyi földdel, süllyedő morzsával és vízzel keverve. Egy fél liter
csonti, némi pinki és kukoricakonzerv várta még a fellépést. A kosárba etetőanyag
és csonti került, a horgon két szem (egy piros és egy fehér) légylárva
díszelgett.
Az új botra egy régi orsó került, 0,18-as süllyedő
zsinórral feltöltve. Rövid gubancgátlón egy nagyobb befogadóképességű, 20
grammos kosár lógicsált. A horogelőke eleinte 80, később már csak 60 centi
hosszú, 0,11-es, a vége felé 0,13-as vastagságú, rajta 14-es, vékony húsú
horog. A főzsinór és az előke közé nem kötöttem erőgumit, így – finom bot ide
vagy oda – óvatosan hadonásztam csak a bevágás során.
Minden kész volt a kora tavaszi keszegek
fogadására. 13-15 méterre horgásztam, itt szükségtelen messzire dobálni, a
partvédő kövezés aljától közel egyenletes, mély előttem a víz. Az első kapást
szokás szerint elügyetlenkedtem, pedig becsülettel belekönyökölt valami gonosz
állat a fél unciás spiccbe. A második jelentkező már nem hagyott kétséget a
felől, hogy komolyak a szándékai, majd’ lecsavarta a botot a tartóról (ilyenkor
mindig egy bottal horgászom, ülök a székben, a nyél a térdemen, a pálca másik
vége pedig a tripodon feltámasztva). Bevágni szükségtelen volt, a hal pedig
egész komoly ellenállást fejtett ki a finom felszerelésen. 26-27 centi körüli
pontyocskát merítettem a fárasztás végén. Nesze neked kora tavaszi keszegezés…
A következő kapás ismét egy pontyot adott, ezúttal
darabosabb, két kiló körüli példányt. Az új bot remekül dolgozott, a hal jól
irányítható volt vele. Pont olyan, amilyet szerettem volna. Az első merítési
kísérletem nem volt sikeres, a ponty megijedt és új erőre kapott, újabb másfél
perc is beletelt, mire a szákig vezettem ismét.
Úgy tűnik, beleültem egy komoly méretű és
meglehetősen éhes pontycsapatba. A kapások egymást követték, pontyok voltak
egytől-egyig. A hosszú előke ellenére az első fogások szép, szájszéli akadással
jelentkeztek, aztán ahogy telt az idő, a horgok egyre mélyebbre kerültek a
halak szájába. Kénytelen voltam vagy 20 centit rövidíteni az előkén ahhoz, hogy
ne kelljen a tűt mélyről kiimádkozni. A következő két és fél órában további nyolc
pontyot szákoltam, amiből három lehetett a méretet alulról közelítő példány, a
többi sem nagy, de a megbízhatóan 30 centi felettitől a másfél kilósig terjedő
bajuszosok voltak. Egyikük sem lehetett túl régen az RSD lakója.
Remekül telt az idő, aztán egy varázsütésre
elcsendesedett előttem a víz. A kapások elmaradtak, a spicc mozdulatlanul
őrizte a vizet. Elkezdtem keresgélni a halat, hisz az előző órákban szépen
felépített etetés már nem adott semmit. Egy kicsit messzebb, a vályú oldalán
találtam néhány keszeget (volt egy szép szilvaorrú is közte), de a fogások elég
esetlegesek voltak, nem tudtam ütemet találni a horgászatnak. Egy kicsit még
erőltettem a dolgot, de végül tíz körül befejeztem a reggeli pecát. Egy rakás
ponty (igaz, nem nagyok), némi fehérhal, ennyit nem is vártam a mai naptól. Jól
esett. Irány haza!
jó :-)
VálaszTörlés👌☺
VálaszTörlésKöszi. Máskor talán nem lenne említésre méltó, de most, amikor hosszú hetek óta ez volt az első, valamire való peca, különösen értékessé válik. Ilyentájt inkább keszegeket szoktam fogni arrafelé, de valamiért a pontyok most korábban ébredtek.
VálaszTörlésSzia
VálaszTörlésSzeretnèm megkèrdezni a vèlemènyed a serie waltert supernova 330 light feederrel kapcsolatban!?
Üdv.: Norbert
A véleményem? Egy feszes, de könnyű és érzékeny pálca. Keszegekhez, átlagos méretű pontyokhoz, kis és közepes távolságra szerintem szuper. Megéri a pénzét.
VálaszTörlés