Mindig így kezdődik
Már a tavasz. Kiállításokkal. Nem tudom, hogy én
öregszem-e, vagy valóban észrevehető némi fejlődés az egymás után következő
horgászcikk-kiállításokon? Minden esetre évről-évre jobban élvezem a kint
töltött időt. Rengeteg ismerőssel találkozom (ez biztos a korral függ össze) és
mindig találok érdekes vagy nekem tetsző dolgokat.
Rögtön itt van ez a kajak dolog. Pokolian tetszik
az ötlet, hogy egy könnyen mozgó és könnyen mozdítható instrumentumból
horgásszak. Olyan helyekre juthatok el vele, ahová a partról soha nem tudnék,
közben pedig mozgok, a hosszabb pecák remek edzést is jelenthetnek. Az e célra
tervezett kajakok kényelmesek és stabilak. Praktikus tárolók, bottartók, minden
kézközelben. Egyetlen baj van csupán: az áruk. A sokszázezres költség eddig
visszatartott a horgászkajakoktól, de gyanús, hogy egyre többet nézegetem őket.
Egyszer talán…
Mindig lenyűgöznek azok az emberek, akik valami
kézzelfoghatót, valami szépet, egyúttal hasznosat hoznak létre. Bár eddig nem
ismertem őt (hallani már hallottam róla), de Imre Tibor bizonyosan ilyen. Egy
apró, pár négyzetméteres standon egy egész kazalnyi gyönyörűség került
bemutatásra, mind az ő keze munkája. Legyező, pergető és úszós botok, hasított
tonkinnádból, hagyományos technológiával, kézzel készítve. Kézbe fogva ezeket a
pálcákat, az ember egy pillanatra átértékeli mindazt, amit a horgászatról, az
ehhez használt eszközökről gondolt. Nem, ezek a botok nem jobbak, mint a modern
technológiával készülő, mai darabok. Ezek mások. Mindegyik egyéniség, mindegyik
lélegzik. Élet van bennük, személyiségük van.
Ha már alkotó emberek, látogassunk el egy másik
apró standra is. Németh Attilától, az Aluflokk megálmodójától azt találtam
kérdezni, hogy a legújabb method kosarainál a perem miért hátul magasabb, miért
nem előre vitte a megemelt, s ezzel nyilván nehezebb részt. Arra gondoltam,
hogy az előre súlyozott kialakítás jót tesz a dobástávnak és az
irányíthatóságnak. Azt mondta, vegyem a kezembe az egyik kosarat a nagyobb
tömegűek (65 vagy 80 gramm) közül és nézegessem kicsit. Megtettem és meg is
értettem. A kosár tömegét adó alsó rész eleve olyan kialakítású, mely finoman,
de láthatóan vastagodik előrefelé. További kérdezősködés helyett vettem
néhányat a nehezebb kosarakból, abban bízva, hogy azokban a helyzetekben,
amikor nagy távolságba kell a method szereléket hajigálnom, jobban teljesítenek,
mint az általam egyébként előszeretettel használt Preston method feederek.
A csalik és etetőanyagok terén évről-évre látunk
hazai újdonságokat (finomszerelékes pecáról beszélek most, a bojlis világot nem
ismerem, el is tévedek az ottani hatalmas választékban). Idén két új szereplő
is ringbe szállt a horogcsalik és aromák versenyében. Mindkét színre lépés
természetes vagy logikus, ha úgy tetszik. A Cralusso név remekül cseng a
piacon, s bár nem elsősorban erre asszociál az ember, miért ne lenne
szélesíthető a meglévő termékpaletta ebbe az irányba is? Jankovich Krisztián
évek alatt építette fel magát és a Feedermánia brandet, ami most a tévéből és a
videomegosztókról továbblép a boltokba. Minden hazai vállalkozásnak szurkolok,
nekik is, hogy sikeresek legyenek. Magunknak pedig ahhoz, hogy reális alternatívákat
kapjunk a táskáinkba.
Váltsunk át kicsit az angolokra. Az elmúlt években
egyre több szigetországi márka talált itthon olyan kereskedőre, akik fontosnak
érezték, hogy a lehető legszélesebb termékskálával legyenek jelen a hazai
piacon. A Drennan mindig is itt volt, de inkább csak egyes termékeivel
találkozhattunk (pl. csúzlik, horgok, úszók vagy épp a feedergumik). Jó volt
most kézbe fogni néhányat a kinti újságok által nagyon dicsért Acolyte sorozat
úszós botjai közül. Azt hiszem, már értem, miért olyan népszerűek saját
hazájukban. Remek pálcák, egytől egyig.
Van egy olyan angol márka is, ami itthon talán kevésbé
ismert, nem nagyon van hazai története, de a figyelmet megérdemli, mert remek
dolgokat gyárt. Ez a Frenzee. Most először láttam magyar boltosnál a termékeit.
Nem a teljes palettát, de néhány olyan dolgot igen, ami itthon is nagy
érdeklődést válthat ki. Így kézbe lehet venni az Accu-Cast method kosarakat
(itt a blogon írtam róluk korábban, most alkalmam nyílt közelről szemügyre
vanni), és néhány feederbotot is a választékukból.
A Daiwa ismét egy kiállítás-szerű kiállítást
produkált, kiegészítve azzal, hogy számos kiskereskedőnél akciósan voltak
megvehetők egyes termékei. Csak dicsérni tudom őket ezért, nekem nagyon tetszik
ez a módja a megjelenésnek. A stand a megszokott Daiwa logo mellett egy másik
brandtől is „hangos” volt. Ez a PROREX, ami cég nemrég megjelent komplett
pergető programja. Botok, orsók, műcsalik, minden. Biztos találkozunk a
közeljövőben sokat ezzel a névvel. Én még a kiállítás előtt taperoltam néhány
PROREX botot. Nem mondanék semmit. De mégis: Tessék kézbe venni az AGS gyűrűs
sorozatból egyet-kettőt és sírni. Mert tényleg nagyon jók.
Vannak állandó dolgok. Nincs kiállítás Haldorádó,
Top Mix vagy éppen Dínó nélkül. Ahányszor csak ott voltam, mindig láttam a
MűHOSz kis standját, az utóbbi időkben a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.
(szép, hosszú név) vezetőjét és kollégáit. Előadások mennek a színpadon és a
pergetőmedencénél egyaránt. Ritkán álltam meg az előadókat hallgatni, de úgy
láttam, hogy közönségből nélkülem sem volt hiány. Mindent egybe vetve a tavaszi
HorgászShowra fordított idő nem volt haszontalan.
Nem nagyon szoktam vásárolni a kiállításokon, néha
egy-egy dolgot csupán. Ehhez képest az idei vásárfia kifejezetten bőségesre
sikerült. Az Aluflokk kosarairól már írtam. A szúnyog- és kullancsriasztó
permet mindig kell, akár vadvíz, akár telepített tó a célpont. Féláron mérték,
nagyon megörültem neki. A Daiwa akciós orsója pedig? Születésnapom lesz, na…
A következő nótának nem sok köze van a kiállításhoz, viszont nagyon szeretem:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése